A magasban dolgozó építőmunkásokat a munkáltatónak kötelessége megfelelő védőfelszereléssel ellátni. Nem lesz ez másként a NASA-nál sem: az ISS-t építő űrhajósok új eszközt kapnak arra az esetre, ha valami baj történne.
Az első világűrbe kilépő embert, Alekszej Leonovot még csak egy egyszerű köldökzsinór kötötte a Voszhod-2 űrhajóhoz, de Ed White – Amerika első, a világ második űrsétát tett űrhajósa - , a Gemini 4-en már egy kis rakétapisztolyt vitt magával, hogy manőverezhessen az űrben. Persze az őt is biztosító köldökzsinór miatt nagy „szárnyalásról” aligha lehetett szó, de az űrhajós néhány percig elszakadt az űrhajótól és szabadon úszkált az űrben. A manőverezéshez kitalált eszköz nitrogén hajtógáza azonban hamar elfogyott, és White-nak arra kellett tartalékolnia, hogy visszajusson az űrhajóhoz.
Az űrsétáktól (és egyáltalán az űrhajózástól) a filmesek fantáziája hamar meglódult és a hatvanas években filmek tucatjai játszódtak az űrben és a zömének szinte kötelezően visszatérő motívuma lett, hogy valamelyik űrhajóst baj éri és tehetetlenül sodródik tova az űrben, ahol a biztos halál vár rá. Ez az eshetőség persze nemcsak a filmesek fejében fordult meg, hanem a mérnökökében is, akik az elmúlt évtizedekben több eszközt is kiagyaltak annak megakadályozására, hogy a filmbéli eset megtörténjen, köztük a legújabbat, a SAFER-t (Simplified Aid For EVA Rescue – Egyszerüsített Segédeszköz az Űrséta közbeni Mentésben).
A NASA szeme előtt mindig is ott lebegett az űrhajósok biztonsága – mégha a Columbia esete erősen próbára teszi is ezt a kijelentést – és mindig megpróbált a feladatokhoz megfelelő eszközöket találni. A Gemininél lábtartók és kapaszkodók jelentek meg, az Apollo-nál pedig egy teljesen önműködő életfenntartó rendszer, a hátizsákként hordott PLSS (Portable Life Support System – Hordozható Életfenntartó Rendszer). A Skylab-en próbáltak ki először egy, az űrhajós hátára szerelhető szerkezetet, mellyel szabadon lehetett mozogni az űrben. Érdekes módon a próbát az űrállomás belsejében végezték annak ellenére, hogy egyébként több űrsétát is tettek odakinn az űrben. A folytatás már a Shuttle érára maradt. 1984-re született meg az MMU (Manned Maneuvering Unit – Emberes Manőverező Egység), amelyet szokás egy önálló kis űrhajóként is emlegetni. A szerkezet egy hátizsákként viselhető doboz, melyen nitrogéngáz hajtotta kis fúvókákat helyeztek el és amellyel az űrhajósok teljesen szabadon mozoghattak az űrben. Azonban az MMU-t mindössze 9-szer alkalmazták, majd a „sutba került”.
Napjainkra aztán újra fordult a kocka: az ISS megépítéséhez összesen 150 űrsétára van/lesz szükség. Az űrállomás gigantikus méretei miatt a kinn dolgozó űrhajósoknál a köldökzsinóros megoldásról már szó sem lehet, pedig egy balul sikerült mozdulat után az űrbe sodródás esélye elég nagy. Ezt a kockázatot megoldandó fejlesztették ki a SAFER-t.
A SAFER tulajdonképpen egy kis rakétaszék, az MMU egyszerűsített, kisebb változata. Nagy előnye az elődökhöz képest, hogy kisebb, könnyebb. Huszonnégy fúvókát helyeztek el rajta, melyek nitrogéngázt használnak a manőverezéshez. A „tolóerő” fúvókánként 3,56 Newton, de ez mégis elég ahhoz, hogy a baj esetén az űrállomástól elsodródott utasát visszavigye a biztonságba. A rendszer egyetlen hátránya pont az előnyeiből fakad: a kisebb méret kevesebb hajtóanyag befogadását teszi lehetővé, ezzel a SAFER-t tényleg csak arra téve alkalmassá, hogy mentőeszköz legyen, igazi „szabad repkedésre” alkalmatlan. A céljának persze tökéletesen megfelel, igaz tervezői azzal bocsátották a NASA rendelkezésére, hogy „reméljük sohasem kell majd használni”.
Forrás: nasaexplores.nasa.gov
Dancsó Béla
A képen egy űrhajós az űrrepülőgéptől elszakadva lebeg, hátán a biztonságos manőverezést biztosító „rakétaszékkel”.
A SAFER.
Egy, az űrkutatás eredményeinek elterjesztésével foglalkozó amerikai alapítvány idén újabb négy űrtechnológiai alkalmazást választott be a legjobbak közé.
