Fertőzést terjesztő, vérszívó rovarokra is lehet „vadászni” nagy felbontású űrfelvételek segítségével.
No persze nem az egyes példányokra - a távérzékelő mesterséges holdak természetesen nem „látnak” olyan élesen, illetve a szóban forgó rovarok nem olyan nagyok...
A zsúfolt nicaraguai nyomornegyedekben a segélymunkások házról-házra járva keresik a bújkáló gyilkosokat.
A tettesek akár öt centiméteresre is megnövő bogarak, amelyek éjszaka bújnak elő rejtekhelyükről, és a legvékonyabb bőrrel borított testrészeken - a szemhéj környékén, a szájnál - csípnek. A rovaruk önmagukban nem túlságosan veszélyesek, annál inkább az általuk hordozott mikroszkopikus élősködők (Trypanosoma cruzi), amelyek lassú lefolyású, de halálos kimenetelű kórt (Chagas) terjesztenek. A járvány azután továbbterjedhet az élelmiszerrel, az anyatejjel vagy fertőzött vér útján.
Az elsődleges tünetek (láz, fáradtság, stb.) elmúlása után tíz-tizenöt évvel válik igazán súlyossá a helyzet, amikor szívnagyobbodás, szívgyengeség lép fel, és más belső szervek is károsodhatnak. A betegség Közép- és Dél-Amerika mintegy 16 millió lakóját érinti, főleg a legszegényebb sorban élőket. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szerint a halálos áldozatok száma évente 21 ezerre tehető, ellene védőoltás nincs. A betegséget 1909-ben ismerték fel először.
Az ESA részvételével folyó HUMAN program segítségével a betegség elsődeleges terjesztői, a bogarak ellen vették fel a harcot. A házakat az Orvosok Határok Nélkül szervezet aktivistái járják, a területről készített, különösen nagy felbontású (az épületeket, de akár az autókat is tisztán mutató) űrfelvételek segítségével. Korábban csak kézzel rajzolt térképekre támaszkodhattak, így a szűrés hatásfoka jócskán megnőtt. A rovarok élőhelyének korlátozása és az irtás mellet a legfontosabb a gyerekek kezelése, akik még jól reagálnak a gyógyító beavatkozásra. A módszer bevált, más területeken is alkalmazni fogják.
Kapcsolódó linkek:
A nicaraguai Matagalpa nagy felbontású űrfelvételen
A „csókos bogarak” elleni küzdelemről eredetiben az ESA honlapján