Sokan szeretnének részt venni legalább egy súlytalansági repülésen, hogy megtapasztalják, mit érezhetnek az űrhajósok. De hogyan sikerült ez négy sertésnek?
Nos, a kiválasztott yorkshire-sertések számára a repülés nem éppen egy kéjutazás volt. Egy orvosi kísérletben vettek ugyanis részt, mint műtéti alanyok. Az útibeszámolót sem ők írták, hanem a kísérletező kanadai és amerikai orvosok, a Planetary and Space Science című szakfolyóirat számára.
Legalább már a tervezés szintjén, a világ több országában is készülődnek olyan űrutazásokra, amelyek során az emberek elhagynák az alacsony Föld körüli pályát, s messzebbre – egy állandó holdi bázisra, vagy akár a Marsig – merészkednének. Az ilyen hosszú utazásokkal kapcsolatban felmerülő számos probléma egyike az esetleg szükséges orvosi, sebészeti ellátás megoldása. A felkészüléshez kézenfekvő olyan helyen gyakorolni, ahol szintén elő tudják állítani a súlytalanság állapotát, anélkül, hogy költséges űrutazáson kellene részt venni. Ilyen – még ha nem is teljesen analóg – lehetőséget nyújtanak a speciális parabolarepülések. Ilyenkor a repülőgépek alkalmanként akár néhány percig olyan parabolaíven haladnak, amely a ferde hajítás pályáját imitálja. A fedélzeten a szabadesés következtében minden súlytalanná válik. A teljes repülés során egymás után sok ilyen periódust tudnak létrehozni, köztük azonban fellépnek nagyobb terhelések, néhány g-s gyorsulások is.
Műtőegység sertéssel, a kísérletezéshez használt Falcon 20 repülőgép fedélzetén. (Kép: C.G. Ball et al.)
A sertéseken végzett kísérleti program célja a műtéti altatás lehetőségeinek kidolgozása és kipróbálása volt, hiszen a megszokott földi módszerek a súlytalanságban nem mindig alkalmazhatók. A kérdéssel eddig viszonylag keveset foglalkoztak. A mostani kutatás részei voltak a megelőző földi vizsgálatok, egy aneszteziológiai protokoll kidolgozása, valamint maguk a parabolarepülések is. Négy repülési napon átlagosan több mint 10 órás altatást értek el, mindig más sertésekkel, miközben sikerült fenntartani az állatok vérkeringését (ebből az időből összesen mintegy 30 percet töltöttek súlytalanságban). Mindez azonban meglehetősen sok munkát igényelt, ami a műszerek, gyógyszerek és eljárások előkészítését, a műtő kis alapterületre (másfél négyzetméterre) való elhelyezését illeti. A tanulmány végkövetkeztetése, hogy bár a műtéti altatás és az életfunkciók fenntartása elméletileg lehetséges egy űrutazás során, a gyakorlati megvalósítás technikai, személyzeti és főleg pénzügyi okokból valószínűleg nem működőképes – nem is beszélve a műtét utáni ápolásról, rehabilitációról.
Kapcsolódó cikkek:
A Mars-utazás nehézségei
A Mars helyett kisbolygóra utazzunk?
Állandó bázis a Holdon
A súlytalanság hatására a szalmonella baktériumok megváltoztatják viselkedésüket. Az új ismeretek hasznosnak bizonyulhatnak a szalmonella elleni küzdelemben.
