A legkézenfekvőbb kérdés egy tíz esztendeje dolgozó űreszközzel kapcsolatban talán az lehetne: mégis mit csinálnak ott az űrhajósok?
Az űrállomást általában háromfős alaplegénység lakja, hozzájuk csatlakoznak időről-időre a látogató űrhajók személyzetének tagjai. Jelenleg a tizennyolcadik alaplegénység repül – általában ilyenkor hat hónapot töltenek el egyszerre ezek az űrhajósok. Eleddig összesen 167-en látogathattak el az űrállomásra (néhányan többször is, így a látogatások száma 213). És ennek a sok embernek a tudományos kutatás a fő tevékenysége – természetesen az állomás karbantartásán és építésén kívül.
Az ISS-en kemény munka zajlik, 10 órás munkaidővel, szoros beosztással. A nap reggel 6:00-kor kezdődik. Az időszámításhoz a koordinált világidőt (Coordinated Universal Time, UTC), közkeletűbb – de kissé pongyola – nevén a greenwich-i időt használják. Ezután az ébredés utáni teendők, az űrállomás ellenőrzése következik, majd jöhet a reggeli és egy rövidebb-hosszabb konferencia az irányítóközponttal. A munkaidő 8 óra után kezdődik és egészen délután 13 óráig tart. Egy órás ebédszünet után újra kezdődik a munka egészen este 19:30-ig. Az alvásidő 21:30-kor kezdődik.
A holland Andre Kuipers (jobbra) és amerikai társa, Michael Foale sajtot reggeliznek az űrállomáson. (Kép: ESA)
A voltaképpeni munka biológiai, fizikai kísérletekben, csillagászati és meteorológiai megfigyelésekben merül ki, ezen belül is azokban, amelyekhez szükség van a világűr nyújtotta különleges körülményre (pl. a súlytalanságra). A biológiai kísérletek elsősorban az emberi szervezet viselkedését tanulmányozzák a világűrben töltött hosszabb időre nézve. A jövőbeli hosszabb bolygóközi (elsősorban például Mars-) expedíciók előtt mindenképpen meg kell tudnunk, mennyire veszélyes az emberre egészségügyi szempontból a szokatlan környezet. A csontok ásványi anyagának vesztesége csontritkuláshoz, a súlytalanság miatti igénybevétel hiánya az izomzat sorvadásához vezethet, amely egy hosszú távú repülést követően, a célégitesten való leszállás után komoly gondokat (csonttöréseket, mozgási nehézségeket) okozhat az űrhajósoknak. Ezen jelenségek megismerése és az ellenük való védekezés kimunkálása zajlik az űrállomáson. A biológiai kísérletek másik iránya a rakományként feljuttatott növények és állatok fejlődésének vizsgálata, a súlytalanság esetleges evolúciós hatásainak (az ezen az alapon létrejövő mutációk és azok életképességének, esetleg felhasználhatóságának) kifürkészése.
A kísérletek másik fő területe a fizika jelenségeinek, törvényeinek jobb megismerése, kiterjedtebb alkalmazása. Széles körű kísérletek zajlanak a folyadékokkal, mivel az anyag ezen halmazállapotban való viselkedése még nem teljesen érthető a kutatóknak, ám a jövőbeli modellszámításokhoz szükség lenne a teljes megértéshez (elsősorban a folyékony hajtóanyag viselkedése, a rakétahajtás lehetőségeinek kiszélesítése miatt). A kísérletek során olyan különleges keverékekkel dolgoznak, amelyek a földi gravitációban nem, vagy csak nehezen elegyíthetőek. A kísérletek az anyag halmazállapotainak jobb megérthetősége érdekében zajlanak és a remények szerint elvezethetnek az olyan problémák megoldásához, mint a szupravezetés. A fizikai kísérletek „alkalmazási része” az energiatermeléshez és a hajtóművek fogyasztásának alakulásával kapcsolatos megfigyelésekhez kapcsolódik. Kisebb fogyasztású hajtás, vagy alternatív (könnyebb, olcsóbb) üzemanyagok alkalmazásával az űrkutatás fejlődéséhez járulhat hozzá az űrállomás.
A kutatások egy másik szemszögből tekintve két fő cél köré szerveződnek. Az egyik „öncél”: az űrkutatás hatékonyabbá, olcsóbbá, egyszerűbbé tétele, az ehhez szükséges anyagok, technológiák kikísérletezése, kipróbálása. A másik pedig az élet, illetve a környezetünk jobb megismerése, amely – a találmányok által – a mindennapi életünk könnyítésében testesülhet meg.
Az amerikai Leroy Chiao kísérletezés közben az űrállomáson. (Kép: NASA)
A tudományos kutatások a Nemzetközi Űrállomáson mára három modulban zajlanak. A legfőbb és sokáig egyetlen kutatóegység a Destiny volt, amelyhez az idén társult az ESA Columbus modulja, majd nem sokkal később a JEM (Japanese Experiment Module – japán kutatóegység). Ez utóbbi már nemcsak belső, hanem külső kísérletek végzésére is alkalmas, mivel egy külső platformot is vitt magával, ahogy közvetlenül ki lehet tenni az anyagokat a világűr ellenséges körülményeinek. Sőt további kutatómodulok érkezése is várhat a következő másfél évben, például az amerikaiak külső kísérletekre szánt ExPRESS Logistic Carriers egysége, vagy az oroszok Mnogofunkcionalnij Laboratornij Modulja. Ám az elkövetkező másfél év (a shuttle flotta jelenlegi állás szerinti 2010 májusi utolsó repülése) utáni jövő meglehetősen ködös. A NASA igazgatója, Michael Griffin megpendítette például a shuttle flotta (az az űrhajótípus, amelyre az egész építést és ellátást alapozták a tervezők) 2010-en túli üzemeltetését, ám a politikusok arcizma sem rezdült a javaslatra. A váltótípus, az Orion fejlesztése szinte még el sem kezdődött, de már most csúszások tarkítják. Talán nem könnyelműség kijelenteni, hogy az ISS ugyanúgy járhat az Orionnal, mint annak idején a Skylab az űrrepülőgéppel. De ahogy minden űrtevékenység, úgy az ISS jövőjét is a pénzügyi források döntik el. A shuttle flotta leállításával egyidejűleg az is eldőlt, hogy az USA – a gyakorlatilag egyetlen „fizetőképes” szereplő – minél hamarabb le kívánja zárni az űrállomás dossziéját. Az ISS-nek talán ez jelentheti a legrosszabb hírt. Mindenesetre akár így, akár úgy lesz, az ISS építése egy egész korszakot foglal majd el az űrrepülés történetében, egy céltalan, pazarló korszakét...
Kapcsolódó cikkek:
Tinédzser űrállomás: 10 éves lett az ISS (1. rész)
Tinédzser űrállomás: 10 éves lett az ISS (2. rész)
Az amerikai űrhivatal két magáncéggel kötött szerződést, hogy 2010 után az ő űrhajóikkal láthassák el a Nemzetközi Űrállomást.
