A veszély nem múlt el

Az ISS továbbra is szivárog, és amúgy is öregszik. Nagy kérdés, kitart-e addig, amíg a ma még csak körvonalazódó utódai megvalósulhatnak.

A NASA Főfelügyelői Hivatala november 30-án kiadott jelentésében arra figyelmeztet, hogy ha a majdani kereskedelmi űrállomások nem kezdik meg működésüket hamarabb, mint ahogy a Nemzetközi Űrállomást (ISS) esetleg kényszerűségből ki kell vonni a forgalomból, akkor a keletkező „üzemszünet” nemcsak a Föld körüli pályánál távolabbra indítandó emberes küldetések szempontjából jelent kockázatot, hanem leállíthatja a tudományos kutatást, és az alacsony Föld körüli pályán (LEO) kibontakozó, üzleti alapú űrgazdaság összeomlását okozhatja.

A NASA a jelenlegi tervek szerint évtizedünk végéig üzemeltetné az ISS-t, ennek megvalósulásához azonban még a Kongresszus jóváhagyására és a nemzetközi partnerek egyetértésére is szükség van. Eközben a NASA támogatja LEO pályára szánt, kereskedelmi alapú űrállomások fejlesztését, és azt szeretnék, ha ezek közül legalább egy 2028-ban pályára kerülhetne, vagyis két év átfedés lenne az ISS és az első kereskedelmi űrállomás működésében.

A terv megvalósulását fenyegető veszélyek egyike a jelentés szerint magának az ISS-nek a műszaki állapota, különös tekintettel a Zvezda modulon tapasztalható szivárgásra (a Zvezda az ISS harmadik legidősebb modulja, amelyet 2000-ben kapcsoltak az 1998 végén összekapcsolt első kettőhöz). A szivárgást először 2019 szeptemberében vették észre, majd egy idő után az elszivárgó levegő mennyisége az ötszörösére nőtt és volt, amikor elérte a napi 1,35 kilogrammot. A nyomok a modult az egyik dokkolónyílással összekötő alagúthoz vezettek, ahol találtak is egy repedést, amelyet sikerült eltömíteni. Ezzel azonban nem oldódott meg a probléma, a szivárgás gyengébben bár, de folytatódott és még mindig kétszerese a névlegesen megengedett 0,27 kg/nap értéknek. A főfelügyelői jelentés rámutat, hogy eszerint az összekötő alagútban további, eddig észrevétlenül maradt repedések lehetnek.

A Zvezda modul (középen lent) repedéseinek okát továbbra is vizsgálják, mindenesetre létezésüknek következményei lehetnek az űrállomás hosszú távú működőképességére, amint arra a NASA főfelügyelője figyelmeztetett. (Kép: NASA)

Ezeket továbbra is keresik, de egyelőre nemcsak a helyük, hanem keletkezésük oka is tisztázatlan, eddig csak a mikrometeorittal vagy űrszeméttel történt ütközés lehetőségét sikerült kizárni. Nem zárható ki azonban az anyagfáradás, az anyaghiba, illetve egyéb külső vagy belső okok sem. Tény viszont, hogy a repedések a modul kisebb mechanikai feszültségekkel terhelt részén lehetnek, ahol a NASA modellszámításai szerint nem szabadna előfordulniuk. Az viszont, hogy mégis előfordulnak, arra figyelmezteti a szakembereket, hogy az ISS más részein is bekövetkezhetnek váratlan, hasonló meghibásodások.

A NASA részéről Kathy Lueders űrműveletekért felelős főigazgató-helyettes válaszolt a főfelügyelői jelentés megállapításaira. Elmondta, hogy a Roszkoszmosszal együttműködve továbbra is vizsgálják a szivárgás lehetséges okát, részben a helyszínen, részben földi modelltesztekkel. A vizsgálatok előzetes eredményeit márciusra ígérte, de azt is elmondta, hogy lehetséges megoldásként vizsgálják a modul teljes, légmentes lezárását, elszigetelését az ISS többi részétől, ezzel azonban a dokkolóhely is hozzáférhetetlenné válna.

A főfelügyelői jelentés kérdéseket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy valóban elkészülhetnek-e az évtized vége előtt a kereskedelmi alapon működő űrállomások. Ígéretesnek tartják ugyan a NASA erőfeszítéseit a LEO pálya kereskedelmi célú hasznosítása érdekében, azonban a kereskedelmi űrállomások felhasználói piaca éppúgy bizonytalan, mint építésük költsége és a lehetséges NASA támogatások. Különösen szkeptikus a jelentés az ütemterveket illetően. Úgy vélik, hogy már a kiérlelt tervek elkészítésének 2025-ös határideje is komoly kihívást jelent, és még ha ezt sikerülne is teljesíteni, egy kereskedelmi alapú platform akkor is csak jóval 2030 után állhatna szolgálatba. Amint a jelentés rámutat, a kereskedelmi személyszállítási program esetében is nyolc évbe telt, mire a kiérlelt tervektől eljutottak az első űrrepülés végrehajtásáig. Ebből viszont a jelentés szerzői azt a következtetést vonják le, hogy szükség lehet az ISS működési idejének 2030 utáni meghosszabbítására is, ha el akarják kerülni az „üzemszünetet” a LEO pályán.

Kapcsolódó cikkek:
Az ISS jövője
Váratlan izgalmak az ISS-en
Orosz tervek űrállomásügyben
ISS: lassan meglesz a lyuk
Szökik a levegő?

Kapcsolódó linkek:
Baj lehet a folyamatos jelenléttel alacsony Föld körüli pályán (Space News)