Sorozatunkban az európai űrtevékenységgel kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Nemzetközi Űrállomás (ISS)
Samanta Cristoforetti újabb asztronautika-történeti elsőséget gyűjthetett be. Emlékezetes, hogy az első ESA űrhajósnő volt, aki űrsétát hajtott végre a közelmúltban. Szeptember 28-án ugyanakkor átvette a teljes ISS parancsnoki tisztséget. Ezzel az első európai (ESA) parancsnoknő lett. A korábbi ESA férfi lista: Frank De Winne (B), Alexander Gerst (D), Luca Parmitano (I), és Thomas Pesquet (F). Az átadás-átvételi ceremóniát az ESA web TV közvetítette.
Kisműholdak
Szeptember 15-én jött a hír, hogy a műholdas (optikai) távérzékeléssel foglalkozó bilbaói Satlantis és a műholdakat, valamint műholdfedélzeti alrendszereket gyártó OHB Sweden között egy új szerződés született. Ennek értelmében a svéd vállalat – az InnoSat platformon – megépít és leszállít a spanyol kisvállalkozás számára két komplett távérzékelő mikroműholdat. A műhold fedélzetén a Satlantis kameráját helyezik el. Ennek legjobb pankromatikus felbontása eléri majd a 80 cm-t, egy 26 km széles felszíni sávban. A kamera ezen kívül képes az infravörös tartomány egy részében is érzékelni és 12 különféle színszűrővel rendelkezik. A két műhold legkorábban 2024-ben kerülhet pályára.
A Satlantis műholdfedélzeti kamerái. (Kép: Satlantis)
Ugyanezen a napon jelentette be a finn ICEYE mikroműholdgyártó és a Satlantis, hogy egy közös műhold-konstellációt kívánnak létrehozni. A Tandem for Earth Observation (Tandem4EO) két apertúraszintézises radaros (SAR) és két nagyon nagy felbontású (VHR) optikai távérzékelő holdat tartalmazna. A projekt célja, hogy spanyol (felhasználói és alkalmazói) fókusszal támogassa az Európai Unió New Space stratégiáját. A tervek szerint mind a négy műhold 1 m alatti felszíni felbontású felvételek készítésére lesz alkalmas. Az űreszközök napszinkron pályákra kerülnek úgy, hogy az optikai holdak a SAR holdakat „követik”. A tervezett alkalmazási területek felölelik a természeti katasztrófákat, a nemzetbiztonságot, a környezeti monitoringot, az infrastruktúra-fejlesztést, stb.
Szeptember közepén a nanoműholdak gyártásával és üzemeltetésével foglalkozó GomSpace egy 4 millió euró értékű szerződést írt alá az Unseenlabs nevű „műholdflotta-tulajdonossal”. A francia–francia üzlet értelmében a GomSpace fél tucat űreszközt épít, melyek a második cég rádiófrekvenciás monitoring és geolokációs műholdflottájához csatlakozhatnak 2023 második felétől.
A német Berlin Space Technologies (BST) nevű kisműholdas cég szeptember 22-én jelentette be, hogy megépíti második műhold-összeszerelő létesítményét. Ennek az üzemnek az európai tömegigények kielégítése lesz a feladata, azaz sorozatgyártásra rendezkedik be. A BST első összeszerelő üzeme, mely az indiai Ahmedabadban található, már rendben működik és szereli a mesterséges holdakat. A német vállalkozás tervei szerint a németországi üzem 2023 közepén kezdheti meg a munkát, és egy évvel később már akár 200 kisműhold éves összeszerelésére kell képesnek lennie. Az egyszerűség okán, az új német üzem a BST meglévő főhadiszállásának a közelében épül, ahol a jövőben a cég vezetése, irányítása, illetve a kereskedelmi és a kutatás-fejlesztési részleg fog tevékenykedni.
A BST egyik műholdjának makettje
Űrtávközlés
Elkészült az Airbus következő generációs geostacionárius műholdcsaládjának (Eurostar Neo) első darabja. A legnagyobb európai űreszközgyártó szeptember 14-én jelentette be, hogy (a floridai Cape Canaveralbe) szállításra kész az ESA számára fejlesztett Hotbird-13F (képünkön). A 2 tonna hasznos terhet hordozó – és ehhez képest csak 4,5 tonna induló tömeggel rendelkező – műhold a tervek szerint a 13° keleti egyenlítői geostacionárius pozícióba kerül. Itt a Hotbird-13G-vel együtt fog dolgozni, az üzemeltető és tulajdonos az Eutelsat európai műholdas távközlési szervezet. A két Hotbird mintegy 135 millió európai, észak-afrikai és közel-keleti ügyfelet fog kiszolgálni. A jelenlegi tervek szerint a 13F indítására legkorábban október 14-én, míg a 13G startjára decemberben kerülhet sor. Mindkét műholdat a SpaceX Falcon-9 rakétája állítja pályára a Cape Canaveral-i SLC-40-es indítóállásból.
Az európai Scylight program részeként az ESA 1,1 millió eurós szerződést kötött a Swedish Space Corporationnel (SSC). Ennek értelmében a svéd szervezet irányíthatja a NODES (Network of Optical stations for Data transfer to Earth from Space) programot, melynek célja (ahogy neve is sugallja) annak az optikai hálózatnak a kiépítése, mely a felszín–világűr kapcsolatot támogatja. A szerződés keretében az SSC már megrendelte az első földi állomást a francia Cailabstól. Ezt az állomást Nyugat-Ausztráliában telepítenék, és vele a tesztek 2024-ben indulnának. A dolog hátterében az a tendencia áll, hogy a felszín–műhold–felszín közötti kommunikációval szemben egyre nagyobb adatátviteli képesség (sávszélesség) igény van. Ezt pedig csak egyre magasabb mikrohullámú frekvenciákon (Ku, Ka), illetve lézeres kommunikációval lehetséges biztosítani. Ennek a földi kapcsolati háttere azonban már nem lehet hagyományos. Kapcsolódó cikkek:
Szojuz MSZ-22
Ritka páros
Radaros műholdképek, egy méter alatti felbontással
Európai mozaik – 2021. december
Konnect és GSAT-30
Rázás után is épségben
Havi sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
