Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Űrtudomány, űrhajósok
Az észtországi Tartui Egyetem kutatói bejelentették, hogy megkezdik egy kisméretű holdjáró tervezését, illetve a megvalósításhoz szükséges pénzügyi források összegyűjtését. A terv az, hogy balti testvéreink űreszköze legkorábban 2030-ban elérje a Holdat. A CubeSatok által inspirált KuupKulgur oktatási programként valósulna meg, annak vezetője Dr. Mihkel Pajusalu, a Tartu Observatory űrtechnológiai részlegének vezetője. A munkába a Tartu Obszervatórium PhD hallgatói közül a már komolyabb űrtechnikai tapasztalatokkal bíró Hans Teras és Quazi Saimoon mellé, a területen újoncnak számító – más szakterületeket is képviselő – PhD, mester- és alapszakos hallgatók is csatlakoztak, de két magánvállalat, a Crystalspace és a LightCode is beszállt.
(Fantáziakép: Tartu Observatory)
A Nemzetközi Űrállomásról (ISS) április 15-én hazaindultak azok a (káposztafélék családjába tartozó) lúdfű (Arabidopsis) és cirok/cirköles (Sorghum) magok, melyeket még 2021 novemberében küldtek fel az űrállomásra. A landolás után a magok útja az ausztriai Seibersdorfba vezetett, ahol az ENSZ élelmezésügyi, illetve atomenergia-ügyi szervezeteinek (FAO és IAEA) közös laboratóriuma működik. Itt azt vizsgálják, hogy a kozmikus sugárzásnak kitett magok hogy segíthetnék a jövőben a növekvő populációjú, de egyre forróbb és szárazabb Föld élelmiszer-ellátását. A magokból létezett földi kontrollcsoport, illetve a Nemzetközi Űrállomás külső és belső részén is elhelyeztek mintákat. Az ISS külső részén lévők szabadon érintkeztek a kozmikus sugárzással, az extrém hőmérséklettel. A belül lévők természetesen sokkal gyengébb sugárzást kaptak, miközben szobahőmérsékleten lehettek. Ugyanakkor a súlytalanság mindkét „űrutazó” mintacsoportot azonos módon érintette.
(Fotó: NASA, Nanoracks, IAEA)
Megkezdték kiképzésüket az Európai Űrügynökség (ESA) 2022-es űrhajós osztályának tagjai. A lenti kép a kölni Európai Űrhajós(kiképző) Központban (European Astronaut Centre) készült, és azon öt fő látható. A felső sorban, balról jobbra Pablo Álvarez Fernández (repülő- és űrmérnök, Spanyolország), Sophie Adenot (hazája első helikopter-berepülő pilótanője, Franciaország) és Marco Alain Sieber (egykori ejtőernyős katona hazája különleges erőinél és gyakorló orvos, Svájc) látható. Előttük térdel Rosemary Coogan (csillagász, asztrofizikus, Nagy-Britania) és Raphaël Liégeois (orvosbiológus és mérnök, Belgium). A fotó az ESA Columbus moduljának földi gyakorló példányában készült. Mint emlékezetes, őket 2022-ben választották ki rekordszámú jelentkező (22 500 fő) közül. Ők öten egyelőre űrhajós alapképzésüket végzik, amely többek között bevezetést tartalmaz az űrtudomány, valamint egyéb műszaki és természettudományok alapjaiba, bemutatja az űreszközök felépítését és működését, továbbá alapvető űrséta- és túlélőgyakorlatokat tartalmaz.
(Fotó: ESA / P. Sebirot)
Műholdas alkalmazások
Az Európai Tanács azzal, hogy – még márcisuban – elfogadta a megfelelő szabályozókat, tulajdonképpen végső engedélyt adott az IRIS² rendszer kifejlesztésére. Az Európai Unió új műholdas rendszere nagybiztonságú kommunikációt tesz majd lehetővé a kormányzati szervek számára, remélhetőleg már 2027-től. A kvantumtitkosítást használó rendszert a tagállamok kritikus infrastruktúrák védelmére, információszerzésre és a régión belüli és kívüli krízisek kezelésére tudják használni. Az IRIS² a jövőben segítheti majd az Afrikában és az Arktisz térségében várható konfliktusok esetén az Öreg Kontinens érdekérvényesítését is, - ezáltal hozzájárulhat szuverenitásunk és versenyképességünk erősítéséhez. Az rendszer létrehozását az EU űr(program) ügynöksége (EUSPA) irányítja (mely a Galileo és a GMES/Sentinel projekteket is vezeti), a megvalósításban kontinensünk űripara, az ESA, illetve annak tagállamai vesznek részt.
A Kongsberg Csoporthoz tartozó KSAT április 28-án jelentette be, hogy szolgáltatási szerződést írt alá az Európai Tengerhajózás-biztonsági Ügynökséggel (European Maritime Safety Agency, EMSA). Az egyelőre 2 évre szóló kontraktus értelmében a norvég cég apertúraszintézises radarokkal (SAR) felszerelt műholdak adatait felhasználva figyeli a hajóforgalmat. A radartechnika előnye, hogy így az AIS válaszjeladókat (kikötői várakozás, vagy szándékosság miatt) nem használó hajók is megfigyelhetőek.
(Kép: KSAT)
E sorok írásakor úgy tűnik, hogy június 16-án indulhat a kourou-i francia/európai űrközpont ELA-3 indítóállásából az utolsó Ariane-5 ECA rakéta. A hordozóeszköz két európai műholdat állíthat pályára. Egyikük a francia fegyveres erők légi, felszíni és tenger alatti harceszközei közötti titkosított kommunikációt biztosító Syracuse-4B távközlési hold. A másik a német kormány számára végez távközlési kísérleteket, neve Heinrich Hertz Satellite. Az előbbi űreszközt az Airbus, az utóbbit az OHB építette.
A jelenlegi tervek szerint szintén júniusban startolhat a floridai SLC-40-es indítóhelyről az a SpaceX Falcon-9-es rakéta, melynek rakománya az O3b konstelláció újabb két műholdja lesz. Az O3b mPOWER-5 és -6 (ahogy az a névből is látszik) már a harmadik páros a luxemburgi SES közepes keringési magasságú (MEO) pályán kiépítendő szélessávú internetes konstellációjában. Kapcsolódó cikkek:
Termőtalaj a kisbolygókról
Tizenhét űrhajósjelölt
16,923 milliárd
Két távközési hold Falcon-9-cel
Sorozatunkban az európai űrtevékenységgel kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
