Egy emberöltő az űrben. A harmadik évtized (1977-87 – 1. rész)

Külön nevet kapott az elmúlt 50 év a történelemben: űrkorszak. Sorozatunk ezt az 50 évet tekinti át – a teljesség igénye nélkül, egy-egy sikert felvillantva. A harmadik évtized címszavakban: Interkozmosz, Space Shuttle, Voyager, Challenger.

Az űrkorszak harmadik évtizede ínségesen indult és a korábbi évekhez képest szép csendben is telt el. 1977-81 között – nem lévén még kész használható amerikai űrhajó – csak Szojuzok szálltak fel, a Szaljut-5, majd a Szaljut-6 űrállomásokra mentek a „menetrendszerinti járatok”. Ezekkel az űrállomásokkal kezdődött el a szovjet oldalon a valóban többszöri felhasználású orbitális platformok alkalmazása (az 5-ös egységhez 3 legénység, a 6-oshoz már 16 űrhajóspáros látogatott). 1978-tól megindult az Interkozmosz legénységek fogadása is, 1978. március 2.-án a Szojuz-28 utasaként Vlagyimir Remek csehszlovák űrhajós volt az első nem szovjet, vagy amerikai ember, aki feljutott az űrbe. Mi magyarok hamar sorra kerültünk, igaz a repülésre végül – a bolgár űrhajós repülésén támadt hiba miatt – egy éves késéssel került sor: Magyarországot Farkas Bertalan képviselte a Szojuz-36-tal repülve 1980. május 26. – június 3. között. Az űrállomások ellátásában pedig új űrhajótípus is debütált ebben az időben: útnak indult az első, típusként azóta is sikeresen működő Progressz teherűrhajó.

Az űrhajózás következő mérföldköve hajszálpontosan húsz évvel Gagarin repülését követően, 1981. április 12-én következett el: az új űrhajóflottából elsőként a Columbia űrrepülőgép szállt fel John Young parancsnokkal és Robert Crippen pilótával a fedélzetén. Ez új korszakot nyitott az űrhajózás történetében, hisz ez volt az első többször felhasználható eszköz. Az STS-1 jelű küldetés néhány jelentéktelen hibát leszámítva teljes sikerrel zárult. Ezzel az űrhajózás előtt nagy távlatok nyíltak meg, szóba került a kereskedelmi alkalmazás lehetősége, ezzel finanszírozási források bevonása a nagyon drága állami programokba. Ezt követően sorra startoltak az STS (Space Transportation System) jelű expedíciók az űrrepülőgéppel. A flotta többi tagja is hamarosan debütált: Challenger (1983. június 18. – STS-6), Discovery (1984. augusztus 30. – STS-41D), Atlantis (1985. október 3. – STS-51J). Az űrrepülőgépen tudományos és titkos katonai programok egyaránt zajlottak, ahogy megindultak a kereskedelmi felhasználás első próbálkozásai is. 1982. november 11-én a Columbia rakteréből először állítottak pályára kereskedelmi műholdat, majd már fent lévő, elromlott műholdak befogása és helyszíni javítása, esetleg hazaszállítása következett (a Discovery 1984 novemberében például egy küldetés alatt két kereskedelmi műholdat állított vissza).

1982. március 1-jén a szovjet űrállomásprogramban is új időszámítás kezdődött a Szaljut-7 felbocsátásával. Ezen az űrállomáson próbálták ki a Kozmosz-1443 és a Kozmosz-1686 jelű modulok hozzákapcsolásával a modulűrállomás-koncepció működőképességét. Az első nő által végrehajtott űrséta is hozzá köthető, Szvetlana Szavickaja révén, aki 1984. július 25-én végzett külső munkálatokat rajta. És ez volt az első olyan szovjet űrállomás, amelyet meg kellett menteni. Egy napelemszárny-hiba miatt áram nélkül maradt a szerkezet, a Szojuz-T-13 űrhajósainak kellett életre kellenie. Ezen a repülésen fordult elő először, hogy az előző expedícióban részt vevő egyik űrhajós, Vlagyimir Dzsanyibekov repülhetett újra.

Az űrszondás repülések terén is csendesek voltak a harmadik évtized évei. Jobbára a Voyager és a Pioneer szondák eredményei jelentették ennek a területnek a híreit.

(Folytatjuk!)

Kapcsolódó cikkek:
Egy emberöltő az űrben. A második évtized (1967-77 – 1. rész)
Egy emberöltő az űrben. A második évtized (1967-77 – 2. rész)
Egy emberöltő az űrben. A második évtized (1967-77 – 3. rész)
Egy emberöltő az űrben. A harmadik évtized (1977-87 – 2. rész)