Fél évszázada minden űrteljesítmény a lapok első oldalára kívánkozó szenzáció volt. Hát még ha ezen múlt egy nagyhatalom „becsülete”. 50 éve startolt az Explorer-1.
A hidegháború furcsa légkörében szinte semmi sem volt az, aminek látszott. A Szputnyik-1 történelmi startja sem technológiai szenzáció volt, hanem hadüzenet, mégpedig a javából, az atomháború üzenete. Amerikán pánik söpört végig a felettük (is) keringő szovjet műhold miatt és azonnali választ sürgetett mindenki. A válasz nem lehetett más, mint egy csillagos-sávos műhold, azaz egy újabb allegóriába csomagolt üzenet.
Pedig a dolgok jobban indultak az USA számára. A rakétakutatások lassan, de biztosan folytak és már 1955-ben felmerült egy gondolat a világűrt is elérni képes hordozóeszköz kialakítására. A három haderőnem (Hadsereg, Légierő és Haditengerészet) három külön úton indult el. A U.S. Army a Wernher von Braun által létrehozott Redstone rakétát javasolta és ABMA (Army Ballistic Missile Agency) nevű fiókszervezetén keresztül képzelte a program megvalósítását. A U.S. Air Force a még nem is létező, újonnan létrehozandó Atlasz rakétával képzelte el a feladat teljesítését. A U.S. Navy pedig a félig-meddig civil, de főképp az ő irányítása alatt működő NRL-re (Naval Research Laboratory) bízta volna a már létező Viking és Aerobee rakéták továbbfejlesztésével születendő űrrakétát. A Pentagon végül ezen harmadik javaslatot fogadta el (paradox módon főként azért, mert az NRL-ben nagyarányú volt a civil részvétel és jobban passzolt a „világűr békés célú felhasználása” szlogenhez). És a Vanguard programra keresztelt elképzelés alapján jelentette be Eisenhower elnök, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év másfél éves időtartama alatt országa fogja pályára állítani a világ első műholdját.
Aztán a fejlesztés szép lassan csordogált kényelmes medrében. Amerika azt hitte, behozhatatlan technológiai előnyben van a világon mindenkivel szemben és nem érezte szükségét sietségnek. Ebbe a légkörbe robbant a Szputnyik-bomba 1957. október 4-én: a szovjetek technológiailag megelőzték ellenlábasukat. Mi több, az USA nem volt kész a válasszal! A kudarcra keserűen ráébredő Eisenhower-kormányzat riadót fújt, és azonnal prioritást adott a Vanguard program kísérleteihez, valamint ezzel párhuzamosan megbízást adott az ABMA részére a korábban elvetett programjának mielőbbi megvalósítására. A Vanguard tűnt befutónak, a Satellite 1958 Alpha kísérlet. A későbbi Explorer-1 csak tartalékként futott. Ám hamarosan a Vanguard látványosan cserbenhagyta hazáját, a rakéta 1957. december 8-án az indulás után közvetlenül tűzgömbbé vált egy csúfos startbalesetben, hosszas hibakeresésre kárhoztatva a gazdáit. A tartalék hirtelen utolsó reménységgé lépett elő.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy emberöltő az űrben. Az első évtized (1957-67 – 1. rész)
Revans mindenáron – Explorer-1 (2. rész)
Explorer-1 ünnepi oldal (NASA JPL)
Az emberes űrhajózással kapcsolatban az elmúlt években két új fogalommal kellett megismerkednünk: űrturista és tajkonauta. 
