Sorozatunk harmadik részében olyan újdonságokat mutatunk be, amelyek nem csak az űrrepülőgépeken kaptak helyet, de legalább olyan fontosak, mint az eddig bemutatott módosítások.
A módosítások utolsó csoportját a képalkotó rendszerek jelentik. A vizsgálóbizottság jelentése szerint a Kennedy Űrközpontban nem volt megfelelő eljárás az űrrepülőgépek orrát és szárnyaik belépő éleit borító RCC-panelek vizsgálatára, ezáltal az évek során a szemmel nem látható repedések és egyéb sérülések jelentősen meggyengíthették őket. Így hát a bizottság azt ajánlotta a NASA-nak, hogy dolgozzon ki egy olyan, roncsolásmentes eljárást, amellyel az RCC-panelek szemmel láthatatlan sérülései felismerhetők. Ez az eljárás a flash termográfia lett. Lényege, hogy nagy intenzitású lézersugárral felmelegítik az RCC-elemek régióit, és egy infravörös tartományban üzemelő kamerával megfigyelik a lehűléskor keletkezett képet. A vizsgálat során a bizottságnak viszonylag nehéz volt bizonyítania, hogy a lehulló hab okozta a Columbia szárnyán a később végzetesnek bizonyult sérülést, mivel nem állt rendelkezésre jó minőségű videofelvétel a startról. Ha lett volna ilyen, akkor nagy valószínűséggel még a repülés idején kiderülhetett volna, és nagyobb nyilvánosságot kapott volna a probléma… Erre az esetre a jövőben az űrrepülőgépek startjait minden eddiginél több nézőpontból és minden eddiginél jobb minőségben rögzítik majd, mind elektronikusan, mind hagyományosan (filmre), normál és nagy sebességű kamerákkal is. A NASA a közelmúltban tíz, az alábbihoz hasonló kamerakocsit vásárolt, melyeken 500-3800 mm-es fókusztávolság-tartományokban különféle objektívvel szerelt kamerák találhatók (összehasonlításképpen, egy normál 35 mm-es kisfilmes fényképezőgép általános optikája 28-90 mm-es fókusztávolságú, vagyis a 28 mm-es állását viszonyítási alapul véve, a NASA kamerakocsijainak 3800 mm-es objektíve 135-szörös zoomnak felel meg). A minél több nézetből való rögzítéshez az is hozzá tartozik, hogy az egyszer (2002 októberében) már bizonyított, külső hajtóanyagtartályra szerelt kamera (RocketCam) ezentúl minden repülésen jelen lesz. 2002-ben a RocketCam ezt a képet adta az Atlantis űrrepülőgépről: Mint látható, a képen nem látszik az Atlantis bal szárnya (a kép jobb oldalán), mivel a folyékony oxigén csővezetéke eltakarja. Ennek kiküszöbölésére a felújított repüléseken a kamerát a cső kiindulási pontjára, a cső „tetejére” helyezik majd. Ily módon tehát a cső a kamera által adott képen alul lesz, és az űrrepülőgép mindkét szárnya láthatóvá válik. A kamerakocsikon és a külső tartályra szerelt kamerán kívül több fix telepítésű földi kamera, valamint hajókra és repülőgépekre telepített kamerák fogják figyelni az emelkedő űrrepülőgépeket. Még egy módja van annak, hogy az esetlegesen lehulló szigetelőhab-darabokról bizonyítékokat lehessen szerezni. Amikor az űrrepülőgépről leválasztják a külső tartályt, akkor az űrrepülőgép nagy csatlakozócsövei mellől egy beépített kamerával fogják fényképezni a tartályt. A leválasztás után 1,5 másodpercenként 24 fénykép készül majd, melyet a legénység tölt le a kamera flash kártyájáról a fedélzeten lévő egyik laptopra, és a telemetriával továbbítják az irányítóközpontba. Az alábbi fotón egy ilyen beépített kamerát illesztenek próbaképpen az Atlantis csatlakozói mellé. Korábban néhány repülésen erre a helyre már beépítettek hagyományos filmes kamerát, azonban azok a kamerák nem repültek rendszeresen, és a fényképeket is csak a sikeres leszállás után lehetett kiértékelni. A Discovery mostani repülésén is lesz ilyen filmes kamera is. A sorozatban bemutatott módosításokon kívül egy sor kisebb módosítást is bevezettek – ezek csak a legjelentősebbek. A baleseset vizsgáló bizottság jelentésében azonban nem csak műszaki okokat határoztak meg a baleset okaiként. A NASA szervezetét éppúgy felelőssé tették, mint az aláhulló, és a végzetes lyukat ütő szigetelőhabot. A hírek szerint a NASA jó úton halad, és megtette az első lépéseket az átalakulás felé. Aggasztó hírek is érkeznek ugyan, de reméljük, hogy mind a szervezeti, mind a műszaki változtatások elérik céljukat, és az űrrepülőgép-program hátralévő 20-25 repülése problémamentesen zajlik majd… A Discovery indítását az STS-114 jelű küldetésre július 13-án, közép-európai idő szerint 21:51-re tervezi a NASA. Fotók: NASA Kapcsolódó cikkek:
Az űrrepülőgépek módosításai (1. rész):
A külső tartály és környezete
Az űrrepülőgépek módosításai (2. rész):
Érzékelők minden mennyiségben
2005. július 12-én, helyi idő szerint este minden készen állt a Kennedy Űrközpontben a Discovery indítására. Ha az időjárás is kedvező lesz, az űrrepülőgépek ma este újra szolgálatba állhatnak.
