Miután a Discovery rendben kijutott a világűrbe, megkezdődött a start során készült felvételek elsődleges elemzése. Ezekből kiderült, hogy a rendszer madárral ütközött, elvesztett két kisebb csempedarabot és leszakadt róla egy jelentősebb elem.
Mint arról az ŰRVILÁG-ban többször is írtunk, soha ennyi kamera nem fotózta, filmezte az STS-rendszer emelkedését és Föld körüli pályára állását. Összesen 112 különféle fotó- és film-kamera, illetve radarberendezés követte az emelkedést, a legkülönfélébb irányokból, pozíciókból. Ennek is köszönhető, hogy már a start után igen rövid idővel tudjuk, hogy a hajtóanyagtartály madárral ütközött, illetve, hogy a Discovery hővédőtéglái legalább két helyen kisebb sérülést szenvedtek. Sokkal érdekesebb azonban, hogy a rendszerről leszakadt egy nagyobb elem, amelyről egyelőre nem tudni, hogy pontosan micsoda, ám az valószínűnek tűnik, hogy nem ütközött az Orbiterhez, azaz a Discovery-hez. Lássuk a részleteket!
Az indítás után pár másodperccel, még az indítótoronyra szerelt kamerák rögzítették, amint az STS-rendszer hajtóanyagtartálya „elgázol” egy madarat. Az ütkzés szerencsére elegendően alacsony sebességgel történt ahhoz, hogy se a madárban, se a hajtóanyagtartályban ne keletkezzen jelentős sérülés.
Ezt a szinte drámaian szép felvételt az emelkedést 18 000 méter magasan kísérő két WB-57 típusú speciális repülőgép egyike készítette. Rendellenességet itt nem látunk, a Discovery három főhajtóműve, illetve a két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta rendben működik.
Fenti képünket a hajtóanyagtartályra szerelt kamera (RocketCam) készítette a Discovery hővédőcsempékkel borított hasáról. Jól látszik, hogy a hővédőrendszeren két kisebb sérülés van. Az egyik vélhetően egy hiányzó csempe-sarok (hangsúlyozzuk tehát, hogy nem egy egész csempe). A másik az orrfutót takaró két ajtó közül a jobboldali sarkából egy kisebb csempedarab (azaz ezúttal is csak egy kis darabja egy csempének).
Ez a felvétel talán a legizgalmasabb, és a szakembereknek valószínűleg ez fogja a legtöbb fejtörést okozni. A fotót szintén a RocketCam készítette, ezúttal azonban már a gyorsítórakéták (SRB-k) leválása után. Jól látszik, hogy egy közel egy méteres valami szakadt le valahonnan és zuhan a semmibe. Ma még nem tudjuk, hogy ez a darab pontosan micsoda, hova való, ám az (legalábbis az elsődleges elemzések alapján) valószínűnek tűnik, hogy nem ütközött az Orbiterrel.
A Discovery jelenleg a tervezett pályán kering, ahol egy teljes napot tölt. Ezalatt az új „robotkar-hoszabbítóra” szerelt optikai és lézeres eszközökkel végigvizsgálják az űrjármű külső felületét, részletesen megvizsgálva a már ismert hővédőburkolati sérüléseket és újak után kutatva. A mérések eredményét az új, nagysebességű adattovábbítást lehetővé tevő telemetriai antennán küldik le a földi szakembereknek, akik további elemzéseket végeznek majd, és döntenek az esetleges javításokról. Hangsúlyozni kell, hogy a sérülések vizsgálatára, illetve javítási döntések meghozatalára a szakembereknek összesen hat napjuk van, melyből eddig az első telt el, - pánikra, vagy kapkodásra tehát nincs ok.
Ezután a Discovery csütörtökön megközelíti a Nemzetközi Űrállomást, és közép-európai idő szerint 13:18-kor dokkol vele. A dokkolás előtt azonban az űrrepülőgépet úgy fogják elforgatni, hogy annak hasa, illetve a szárnyak és a függőleges vezérsík belépőéle jól látható legyen a Nemzetközi Űrállomásról. Ekkor az ISS személyzete is készít felvételeket a Discovery hővédelme szempontjából legkritikusabb területekről, további elemzések céljából. Az űrrepülőgép az űrállomáshoz mintegy 15 tonna utánpótlást szállít és több tonna kutatási anyagot, használt eszközt, illetve szemetet fog onnan lehozni.
Fotók: NASA
Kedd, 16.57: A Discovery három perccel ezelőtt elérte az előzetes keringési pályát. Mintegy húsz perc múlva a manőverező hajtóművek begyújtsával ezt megemelik a végső pályamagasságra.
