Riccardo Nadalini korábban az európai Mars NetLander, ma pedig a BepiColombo Merkúr-szonda egyik mérnökeként, a Német Űrkutatási Központ munkatársaként dolgozik. Az európai Mars-kutatás jövőjéről beszélgettünk.
Az európai főszponzorként jegyzett franciák pénze azonban egyre gyorsabban fogyott, magára a programra pedig egyre kevesebbet kaptak. A sok ok miatt elég talán a visszaeső nyugat-európai gazdaságokat említeni, s az ezen országok között élen járó Franciaországot. A CNES francia űrhivatal támogatása nélkül esély sem mutatkozott a program megvalósítására, hiszen az amúgy is nagy összegeket befizető Németországban hasonlóak a gazdasági körülmények, a német űrhivatal (DLR) képtelen átvállalni egy ekkora projektet.
Nadalini úr 2001-ben kezdett dolgozni a Mars NetLanderen, és két és fél évet szánt rá életéből, egészen a program leállításáig.
Az űrkutató reméli, nem jut hasonló sorsra a már eddig is szintén göröngyös utat bejáró BepiColombo európai Merkúr-szonda. A BepiColombo a következő évtized elején indulna a Merkúrhoz, de különleges útja miatt csak több éves utazást követően közelíthetné meg a bolygót, hogy aztán pályára álljon körülötte. A BepiColombo két külön egységből állna, érkezés után ezek eltávolodnának egymástól, s eltérő Merkúr körüli pályára állnának. Az egyik egység a mágneses teret vizsgáló Mercury Magnetospheric Orbiter, a másik a bolygó részletes feltérképezésére hivatott Mercury Planetary Orbiter. Még a program tervezésekor szerettek volna egy harmadik egységet is csatlakoztatni az űrszondához, aminek Mercury Surface Element nevéből is könnyen kiolvasható, hogy egy leszállóegység lett volna. Az első, ami a legbelső bolygóra kísérelt volna meg leszállni.
A BepiColombo programot a Mars NetLanderrel ellentétben minden szinten elfogadták, indításához már nem férhetett kétség, amikor a Rosetta-halasztás költségeire és egy Merkúron landoló egység kifejlesztésének egyéb extra kiadásaira, a túl nagy kockázatra való hivatkozással törölték a leszállóegységet a tervekből. Riccardo Nadalini a keringőegység egyik műszerén, a felszíntől való távolságot (gyakorlatilag a domborzatot igen pontosan) mérő BepiColombo Laser Altimeter magasságmérőn dolgozik. Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van a BepiColombo űrszonda, még tervezés alatt vagy már megindult a műszerek legyártása, Nadalini azt válaszolta, ő a lézer magasságmérőn dolgozik a németekkel, mivel ez egy összeurópai terv, ezért pontosan nem tudja, hogy a többi tagállam kutatói saját műszereikkel hol tartanak. Azt viszont elmondta, a magasságmérő tervei elkészültek, a tényleges munka 2004 novemberében kezdődhetett el, amikor is az ESA közzétette a Mercury Planetary Orbiterre kerülő műszerek listáját.
Ahogy szóba került az európai Marsra-szállást elérni hivatott Auróra-program, úgy vált Nadalini úr egyre pesszimistábbá. Ám szavaiból kiderült, nem véletlenül. Szerinte egyáltalán nem összeurópai programról van szó, annak ellenére sem, hogy a sajtóban és sajnos az ESA kiadványaiban is gyakran ezt olvasni. És amikor az ember az Aurórát támogató országok listájával találkozik, meghökken. Az Aurórát támogatja Ausztria, Belgium, Svájc, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Svédország, az Egyesült Királyság és az ESA-partner Kanada. (A felsoroltak között csak Franciaországot és Olaszországot találjuk, mint nagybefizetőt 2003-ban ők ketten adták az ESA költségvetésének 45,21 %-át. A többi támogató tavaly a teljes büdzsé 27,83 %-át állta. Összesen kevesebbet, mint Franciaország egymaga 30,78 %-ával.) Az ESA döntéshozatali rendszerét tekintve az Auróra hivatalossá válásához minden országnak áldását kéne adnia a programra, még a legnagyobb befizető Németországnak is, addig azonban, míg ez nem történik meg, a program csak önkéntes program marad. (Tavaly 592,12 millió €-val, azaz 23,72 %-kal járult hozzá az ESA működéséhez.)
Nadalini meglátása szerint ha egy programot a németek vagy a franciák nem támogatnak, akkor az nem valósul meg. Így volt ez a Hermes űrrepülőgéppel vagy a Colombus űrállomás tervével is. Kilencvenes évek elején még az Ariane-5 megépítése jelentett nagy kihívást, de azt mindketten támogatták. Végül csak az valósult meg: a Hermes-programot törölték, ahogy a Colombus sem valósulhatott meg önálló űrállomásként. Az Auróra-program nem hivatalos ESA-program, amit épp csak a németek nem támogatnak (egy-két kisebb tagállam mellett).
A németországi olasz szakember szerint az ESA-nak fantasztikus tervei vannak, de sajnos vagy szerencsére többet akar, mint amennyi a teherbíró képessége. Egyrészt szinte egyáltalán nincs pénz az Auróra-programban vázolt Hold- és Mars-kutatási programok megvalósítására, másrészt ha lenne is, millió egyéb dolgot fontosabbnak tartanak a tagországok a Mars-kutatásnál. Jelenleg a hordozórakétákkal kapcsolatos fejlesztésekre és a Nemzetközi Űrállomásra, emberes űrrepülésekre megy el a pénz majdnem fele. Ehhez jön még a Föld-megfigyelés és az egyéb kutatások. Végülis az ún. Science programme (tudományos program) csak a költségvetés 13,5 %-át kapja (361 millió €), és még ennek is csak egy kis szelete jut az Aurórára. Ennyiből nem lehet embert küldeni a Marsra. Amíg a programot nem támogatja minden állam, addig nem nagyon várható komolyabb átcsoportosítás.
Jelenleg a legfőbb támogatandó dolog az ISS és kiszolgálása. A Mars pedig nem hoz nyereséget semmilyen téren. Különben talán nem törölték volna az Auróra meghirdetése után az egyik legfontosabb európai Mars-szonda-együttest, a Mars NetLandert.
Kérdésünkre, hogy akkor szerinte milyen jövőbeli európai Mars-szondák valósulnak majd meg a jövőben, Nadalini elmondta, hogy az ExoMars programra van esély, hogy akár tényleg a meghirdetett 2009-es ablakban elindulhasson. Mintahozó küldetésre azonban igen korai a 2011-es dátum. Jó, ha arra a következő évtizedben sor kerül.
Nadalini úr kedveli a Mars-kutatást, de mostanában meglehetősen pesszimistán áll hozzá bizonyos európai űrtervekhez. Először a Mars NetLander program került szóba. Nadalini elmondta, hogy az Európai Űrügynökség bizonyos műszerek tekin- tetében az Egyesült Államokkal együtt- működve 2007-ben szerette volna elindítani Mars NetLander nevű Mars-felszíni állomás-hálózatát. (Mint egy korábbi, Bálint Tiborral, a NASA JPL munka- társával készült interjúban olvashatták, a NASA ettől függetlenül még nem tett le a program megvalósításáról.) A rendkívül összetett programban négy leszálló- egység utazott volna egy szállító- egységen, ami később Mars körüli pályáról végzett volna tudományos kutatásokat.
Kapcsolódó cikkek:
A Mars és a külső bolygók vizsgálatának jövője (2. rész)
A Mars és a külső bolygók vizsgálatának jövője (1. rész)
Folytatjuk beszélgetésünket Bálint Tiborral, a NASA JPL magyar származású mérnökével, ezúttal a tervezett Mars- és Jupiter-szondákról.
