Egy, a világot körülhajózó olasz vitorlás az első Sentinelnek és más műholdaknak köszönhetően nem jutott a Titanic sorsára.
Matteo Miceli az Atlanti-óceán déli részén, a Jóreménység fokát megkerülve fordult kelet felé, hogy megkerülje a Földet. A műholdas adatokat feldolgozó e-GEOS cég arra figyelmeztette a Miceli útját tervező csapatot, hogy a Sentinel–1A és más műholdak radarképein a Prince Edward-szigetek közelében 4 km-es jéghegyet azonosítottak. A szigetek földrajzi szélességén (a déli szélesség 46–47. foka) már nagy a veszélye annak, hogy a jéghegy feldarabolódik, ezért azt javasolták a hajósnak, hogy észak felé tartva kerülje el a veszélyes vizeket.
A jéghegy mozgását az ESA Sentinel–1A, az Olasz Űrügynökség Cosmo-SkyMed (radar) és a NASA Terra és Aqua műholdjai MODIS műszerének (optikai) felvételein követték. Az olasz hajós a piros vonal mentén, a kép jobb szélén lévő Prince Edwards-szigetek felé tartott, de a radarképek alapján a jéghegyek miatt veszélyes vizekről a narancsszínű útvonalra térítették el. (Kép: ESA / ASI / NASA / e-GEOS / Google Earth)
Az olasz hajós nem öncélúan utazza körül a Földet. Az Eco40 nevű vitorlással megállás nélkül hajózik, miközben csak megújuló energiaforrásokat használ. A projekt irányítója a római La Sapienzia Egyetem. Útközben az éghajlatváltozás hatásait vizsgálja, a szélre és a hullámzásra vonatkozó méréseit pedig a műholdas adatok kalibrálására használják. Időközben Miceli már átszelte az Indiai-óceán déli részét, és Ausztráliától délre halad.
Az ESA Sentinel–1A műholdjának 2014. december 14-én készített radarképe a Déli-Atlanti-óceánon fekvő Prince Edward-szigetek közelében sodródó jéghegyről (a kép jobb alsó részén). (Kép: Copernicus data / ESA / e-GEOS)
Útja jéghegyek szempontjából legveszélyesebb része az lesz, amikor – várhatóan februárban – a Horn-fokot megkerülve hazafelé indul. Azon a környéken (a Déli-Georgia-sziget közelében) tavaly decemberben egy 32 km kiterjedésű jéghegyet azonosítottak a műholdképeken. Ez idő alatt az irányítói folyamatosan követik a veszélyes jéghegyek sodródását.
Egy 32 km hosszú jéghegy és az arról leszakadt tömbök a Déli-Georgia-szigettől délre, a Cosmo-SkyMed műhold 2014 decemberében készített radarképén. (Kép: ASI / Cosmo-SkyMed / e-GEOS)
A tavaly áprilisban pályára állított Sentinel–1A műhold 12 naponként repül el a földfelszín egy adott területe fölött. Ha ikertestvérét, a Sentinel–1B-t is pályára állítják (várhatóan 2016-ban), akkor ez a visszatérési idő 6 napra csökken. Mindkét műhold radaros távérzékelést végez, ami a jéghegyek követése szempontjából különösen előnyös, mert a túlnyomóan borult időjárás esetén is felismerhetők a sodródó jéghegyek. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Titanic öröksége és a világűr
Egy „jéghegymentes” vitorlásversenyért
A Föld körbehajózása radarműholdas segítséggel (ESA)
A Copernicus (GMES) program ESA oldala
A Copernicus (GMES) program EU oldala
A Cosmo-SkyMed rendszer (ASI)
Az Eco40 projekt
A német szövetségi vasúttársaságnál olyan automatikus műszert használnak a pneumatikus fékberendezések ellenőrzésére, amelynek kifejlesztése az űreszközök légköri visszatérésével kapcsolatos korábbi kutatásokra vezethető vissza.
