A Cassini szonda legutóbbi képein kettős felfedezés látható: a Titan egy feltételezett szénhidrogén tava és az azt tápláló felhők.
Nem is valami rekordközelségben, 450 ezer km-rel a felszín felett repült el a legutóbb a Cassini a Titan felett. Kamerái most is a holdat követték, hátha sikerül a köd alá látni és újabb felfedezést tenni a tudósokkal igencsak fukarul bánó világról. A szonda szűk látószögű kamerájának sikerült is három képet készítenie, melyek összeillesztve és digitálisan feljavítva talán a Titant illető egyik legjelentősebb felfedezést rejtik.
A nagyjából 3 km legjobb felbontású képen a Titan déli-sarki régiója látható. A homályos felszínen egy nagyon határozott kontúrú, homogén sötét foltot pillanthatunk meg (a titani déli-sarkot kis piros kereszt jelöli). A június 6-i kép az eddig készült leghihetőbb bizonyíték a szénhidrogén tavak jelenlétéről. A Cassini, bár repült már a mostanihoz képest 400-szor közelebb, mindössze 1200 km-re a felszín felett, csak folyómedreket és bizonytalan mintázatú tengerpartokat fényképezett, magát a folyadékot nem sikerült azonosítani.
A tudósok pedig már a szonda elindulása előtt is szénhidrogén tavakat feltételeztek a hideg holdon. A metán légköri jelenlétét földi, távcsöves színképelemzései módszerrel már régen kimutatták, ám ez a gáz a légkörben nem maradhat stabil, a nap ultraibolya sugárzása lebontja. A légkör metántartalmára csakis a folyamatos utánpótlás lehet a magyarázat, melyet metántavak, -tengerek párolgása táplálhat. Ezt kutatóknak egy nagyjából két évvel ezelőtti próbálkozása is megerősítette, amikor földi radarokkal sugározták be a Titant és a visszaverődések nagy kiterjedésű, nagyon sík terepet jelöltek, olyanokat, mint a Föld víztükrei. Bár ezt a kísérletet mások is megismételték, negatív eredménnyel, a metántavakban mindenki szilárdan hitt, csak eddig a Cassini nem tudta biztosan megerősíteni a feltevéseket.
A titani déli-sarkvidéken fekvő 234 × 73 km-es (a Balatonnál húszszor nagyobb) folt azonban most a legerősebb bizonyítéknak látszik a metántavak létezésére. A foltot radarral vizsgálva a várt módon különböznek a terület visszaverődései a környező vidékétől. Ráadásul a képeket egymás után rendezve, és mozgóképként lejátszva a tavakat metánesőkkel tápláló felhők is feltűnnek. A kép jobb alsó negyedét kitöltő fehér alakzatok ugyanis nem felszíni képződmények, hanem metánfelhők.
Amennyiben sikerül igazolni, hogy a folt metántó, akkor hamar kiderülhet, hogy a sarkvidéken található (a képen is látható), kb. 30 km-es (fél balatonnyi) kiterjedésű sötét pöttyök is tavak, megerősítve a tudósok évtizedes feltételezéseit. Természetesen született már alternatív elmélet is, miszerint egy vulkáni kalderát látunk. Ha nincs folyékony anyag, például metán a Titan felszínén, akkor az újonnan talált „tó” talán egy fagyott, mindenképpen sima formációt sejtet. A mostani Titan-közelségnél a következők alkalmasabbak lesznek a tószerű alakzat fotografálására. Esetleg az új felvételek dönthetnek a tó létezéséről. (Kép és forrás: www.jpl.nasa.gov)
Dancsó Béla – Horváth András
A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini–űrszonda továbbra is szállítja a felfedezéseket és az óriásbolygó holdjainak és gyűrűinek soha nem látott részletességű fotóit.
