Amerikai kutatók a Cassini szonda méréseiből arra következtettek, hogy a Szaturnusz holdjának felszíne alatt folyékony formában fordulhat elő a víz.
Amint tavaly decemberben mi is hírt adtunk róla, az Enceladus felszínéről anyag „spriccel” a világűrbe. A gejzírszerű folyamat következtében egészen 435 km-es – majdenem a hold átmérőjének (505 km) megfelelő – magasságig követhető a vízmolekulák nyoma. Most részletes modellt dolgoztak ki a megfigyelési eredmények magyarázatára. A korábbi sejtéseket igazoló elmélet szerint nem sokkal a felszín jege alatt folyékony vízréteg található. Ebből származik a repedéseken eltávozó, legnagyobb részben a hold felszínére visszahulló, de kb. 1%-ban az égitestet végleg elhagyó víz. (További érdekes részletek olvashatók az [origo]-n, Kereszturi Ákos cikkében.)
A kirepülő jeges anyag az Enceladus déli poláris vidéke fölött. A színkódolt változat segítségével messzebbre „láthatunk” (Kép: NASA/JPL/Space Science Institute)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az Enceladus gejzírei
Az Enceladus
Víz az Enceladuson - az [origo] részletes cikke
A NASA eredeti sajtóközleménye
2005 a Titan éve (is) volt. A NASA megannyi űrszondás sikere szinte egymásra licitált tavaly. Köztük voltak zajosak és kevésbé világra szólóak. A Titan fokozatos felfedezése ilyen halk siker volt.
