Egy új tanulmány szerint a Szaturnusz holdjának kérge alatt akár folyékony óceán is húzódhat(ott).
Távolról a Dione, a Szaturnusz kb. 1120 km átmérőjű holdja egy unalmas biliárdgolyónak tűnhet, amely semmi jelét nem mutatja a geológiai aktivitásnak. A hold felszínén 800 km hosszan húzódó hegységrendszer közeli felvételei alapján, amelyeket a Cassini-űrszondával készítettek, egy más kép rajzolódik ki. Az égitest korábban biztosan aktív volt, de valamennyire talán még napjainkban is az lehet.
A Dione a 2004 óta a Szaturnusz körül dolgozó Cassini kamerájával. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
A Dione esetében hasonló jelenségekre utaló mérések vannak, mint az ugyancsak a Szaturnusz holdrendszerében keringő, gejzírjeiről nevezetes Enceladuson, csak kevésbé látványos mértékben. Az űrszonda fedélzeti műszerei gyenge részecskeáramlást detektáltak a Dione irányából, a felszín egy részén pedig arra utaló jeleket véltek felfedezni, hogy a kőkemény jeges kéreg alatt folyékony réteg húzódhat, vagy legalábbis az égitest korábbi története során így volt. A Cassini más felvételein olyan régi, már inaktív vetődésekre bukkantak, amelyek emlékeztetnek az Enceladus déli pólusvidékén találhatókra, amelyekből most is víz és szerves anyagok távoznak a világűrbe.
A Janiculum Dorsa nevű hegység, amelynek vizsgálatáról nemrég az Icarus folyóiratban számolt be egy amerikai kutatócsoport, 1-2 km magasságig emelkedik. Alatta a kéreg mintegy fél km-t begyűrődik, ami arra utal, hogy a jeges kéreg egykor melegebb és képlékenyebb volt. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a hő egy felszín alatti óceánból származott, amelyet a Szaturnusz közelsége miatti árapálysúrlódás melegített. Az egyelőre nem világos, hogy az Enceladus miért ilyen látványosan aktív jelenleg is, míg a Dione nem. Az egyik lehetséges elképzelés szerint az Enceladus magja több radioaktív elemet tartalmazhatott, amelyek bomlásából származó hő hozzáadódott az árapályfűtés hatásához.
A kutatók még tovább mennek, és azt is feltételezik, hogy a felszín alatti vízóceánnal rendelkező kis égitestek gyakoribbak lehetnek a Naprendszerben, mint azt eddig hittük. Ahol pedig víz van, ott mindjárt a lehetséges (mikrobiális) életformákra is gondolnak. A magas asztrobiológiai potenciállal rendelkező – vagyis a Földön kívüli életformák keresése szempontjából ígéretesnek számító – holdak közül a Szaturnusznál az Enceladus és a Titan, a Jupiternél az Europa szerepelt eddig a lista elején.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Három hold és a gyűrű
Képeslapok a Szaturnusz mellől
Dione: jeges holdon oxigénlégkör
Az Enceladus gejzírei
Folyékony víz az Enceladuson?
Gejzírek az Enceladuson
Szerves anyagok az Enceladusnál
Enceladus: a gejzírek forrása közelről
Az Enceladus „vizezi” a Szaturnuszt
Az Enceladus közelében – egy darabig utoljára
Az aktivitás jeleit vélték felfedezni a Dione holdon (Spaceflight Now)
A Cassini radaros mérései – és egy nagy adag becslés – alapján elkészítették a Szaturnusz legnagyobb holdjának globális domborzati térképét.
