A nyári napforduló időszakában az északi sarkvidék területei állandó fényárban fürdőznek. A folyamatosan, de alacsony szögben érkező napsugarak csak lassan melegítik fel e tájakat.
Képeinken az ELTE vevőállomása által látott legtávolabbi északnyugati tájakat, Grönland partvidékét és Izlandot mutatjuk be.
Grönland keleti partvidékén, a Grönlandi-tengeren és a szigetet Izlandtól elválasztó Dánia-csatorna partvidékén ekkorra már majdnem teljesen elolvad a parti jég. A sziget magasabb részei még havasak, az alacsonyabb vidékeken a csupasz talaj barna színét látjuk, a fjordokban viszont fagyott a víz. A part mentén jégtáblák sodródnak dél felé a hideg áramlással. A felvétel keleti (jobb) oldalán az észak felé haladó meleg áramlat (a Golf folytatásaként özönlő Észak-Atlanti-áramlás) miatt párás a levegő.
A pár száz kilométerrel délebbre fekvő Izlandon ilyenkor már a zöld színek is megjelennek. A csúcsok itt is havasak, viszont láthatunk olvadéktavakat, sőt, az óceánba juttatott folyóhordalékot is. A két felvétel a vételkörzet szélén helyezkedik el, és bár a képek felbontását az eredetinek a felére csökkentettük, a kissé még így is életlen tájkép oka a vételi sáv szélére eső helyzet.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételeit június 26-án rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)