Nyugat-Európa forgalmas légikikötői környékén nem ritkaság a kondenzcsík. Az űrből azonban csak akkor láthatunk sok ilyent, ha kedvezőek a légköri viszonyok.
A repülőgépek által keltett kondenzcsíkok mesterséges felhők; a kipufogógázokban levő porszemcséken, mit kondenzációs magokon, kicsapódik a felső troposzféra párája. A kondenzcsík a fátyolfelhők ember alkotta változata; szélessége pedig ritkán haladja meg a 100-200 métert, így a MODIS-rendszer felbontása mellett általában nem észleljük ezeket.
Ha a magasban fújó szelek a kondenzációs magokat úgy terítik szét, hogy nem oszlatják teljesen fel a feldúsulásukat, akkor akár kilométeres szélességű csíkok is létrejöhetnek. Ritkán bár, de az is előfordul, hogy az így keletkező fátyolfelhők természetesnek hatnak. Képünkön azért nem ez a helyzet; mindazonáltal jónéhány gép csíkja vált láthatóvá. A figyelmesebb szemlélő az árnyékukat is észreveheti, amely az alacsonyan járó téli nap miatt messze, akár több tíz kilométerre északra húzódik a tényleges csíktól. A nap magasságának ismeretében még a repülő haladási magassága is megbecsülhető (az utasszállítók szokásos utazómagassága 10 kilométer körüli). Amikor ennyi csík látható, akkor általában is kedvező feltételek uralkodnak a fátyolfelhők kialakulásához, és valóban, a képen többfelé észrevehetünk ilyeneket.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét január 25-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)
Kapcsolódó cikkek:
Tavaszodik itthon is - Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Hajócsíkok az óceán fölött
Műholdképünkön a Balti-tenger mellékére, Pomerániába látogatunk. A német-legyel határ és az Odera folyó által kettéosztott terület az űrből egységesnek látszik.
