Dennis Tito, az első űrturista, aki fizetett a Nemzetközi Űrállomás meglátogatásáért, 2018-ban egy házaspárt indítana a Mars melletti elrepülésre.
Az oda-vissza 501 napig tartó utazásról szóló elképzelések az elmúlt héten bejárták a világsajtót, és Magyarországon is számos beszámolót olvashattunk róla (ld. a lap alján). Így a terv részleteit most csak dióhéjban ismertetjük.
A most 72 éves Tito, aki 2001 áprilisában járt a Nemzetközi Űrállomáson, a privát Mars-utazás tervének megvalósítása érdekében Inspiration Mars Foundation néven egy alapítványt hozott létre. Ennek a feladata lesz az út megvalósítása, amelynek során két vakmerő űrutazó mintegy 160 km-es magasságban repülne el a Mars felszíne felett, majd a Földre visszavezető pályára állna. (A tervben tehát nincs szó a Marsra való leszállásról, „csak” a bolygó melletti elrepülésről.) Ami a program megvalósításához mindenképpen szükséges: pénz, űrhajó, hordozórakéta, és két önként jelentkező. Ez utóbbiak megtalálása lesz talán a legegyszerűbb. Biztosan sok jelentkezőre számíthatnak, bár a kiválasztásnál gondosan kell majd eljárniuk. Akiket keresnek, egy középkorú férfi és egy nő, lehetőség szerint házaspár. Az űrhajó talán a SpaceX Dragonjának kibővítésével készülne el, de a konkrét elképzelések még kidolgozásra várnak. A kezdőtőkét Dennis Tito adja, de a projektnek további támogatók bevonására is szüksége lesz. A költségekről és a remélt bevételi forrásokról sok konkrétum nem ismert, inkább csak az, hogy „meglepően kevésbe” kerülne a megvalósítás.
A felfújható lakómodult is tartalmazó elképzelt Mars-űrhajó. (Fantáziakép: Inspiration Mars Foundation)
Az indulás időpontja, 2018. január eleje, mindenképpen rögzített, halasztásra nincs mód. Ekkor lehetne csak kihasználni a Mars és a Föld ritka relatív helyzetét, amikor ez a fajta energiatakarékos, a Mars gravitációs lendítő hatásán alapuló, jelentős pályamódosító manővert nem igénylő visszatérés megvalósítható. Legközelebb a két bolygó ilyen kedvező konfigurációja 2031-re várható.
A 10 tonna körüli starttömegű űrhajót egy nagyteljesítményű Delta-4 Heavy vagy a még fejlesztés alatt álló Falcon Heavy hordozórakéta indíthatná. A vakmerő utasok jutalma, hogy ha túlélik a 228 napig tartó odautat, közelről megpillanthatják a vörös bolygót. (Az egyetlen szépséghiba, hogy a repülés során a legnagyobb közelség sötétben, a Mars éjszakai féltekéje fölött lesz.)
Elrepülés a Mars mellett, a Nap irányával átellenes oldalon. (Kép: Inspiration Mars Foundation)
Ha az elképzelés bejön és az út tényleg megvalósul, az kétségtelenül történelemformáló és a következő generációk gondolkodását átalakító tett lesz. Tito magánfinanszírozású Mars-megkerülése igazából annak a jele, hogy az emberiség már közel van, de még nem áll teljesen készen egy „rendes” emberes Mars-expedícióra. Ugyanakkor már felettébb türelmetlenek vagyunk... Egy igazi Mars-utazás során, amitől tudományos eredményeket is remélhetünk – és amibe egy állami űrügynökség ésszerű kockázatok mellett egyáltalán belevághatna –, célszerű lenne nem csak eljutni, de le is szállni a bolygóra. Ott kialakítani egy az életfenntartásra alkalmas telepet, majd helyszíni kutatásokat végezni. Végül az űrhajósoknak vissza is kellene térni a Földre. A jelenleg sajtónyilvánosságot kapott magántervekből ezeknek az alapelemeknek legalább az egyike hiányzik. Titónál a leszállás és a marsi tevékenység, a holland kezdeményezésű Mars One projektben pedig a visszatérés: náluk csak egy 2023-ig megvalósítani tervezett odaútra szól a „meghívás” a résztvevőknek.
Ugyanakkor a Tito-féle terv távolról sem volna haszontalan tudományos szempontból. Más kérdés, hogy az önként jelentkezők egy „fapados” utazásra neveznének be, vállalva az élő kísérleti alany szerepét. Ez meglehetősen kockázatos ugyan, de ismerjük el, hogy a történelmi jelentőségű felfedezők mindig is az életüket kockáztatták egy nagy cél érdekében – például távoli kontinensek, óceánok, a sarkvidékek felfedezéséért vagy a legmagasabb hegycsúcsok meghódításáért. A Marsig és vissza vezető úton, 501 napig az élőhelyükül szolgáló űrhajó nem volna túl tágas. Megbetegedés, valamely fedélzeti berendezés jelentős műszaki meghibásodása, a zárt életfenntartó rendszer összeomlása esetén kevés esélyük volna a segítségre. A bolygóközi térben a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelentő kozmikus sugárzás ellen pedig nem nagyon volnának védve. Legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy az utazás szerencsére épp egy naptevékenységi minimum idejére esik. Ez azonban még mindig nem zár ki egy-egy komolyabb napkitörést ez alatt a hosszú idő alatt. Az „élesben” szerzett élettani és pszichológiai tapasztalatok azonban felbecsülhetetlenek lennének egy későbbi teljesebb Mars-expedíció tervezése számára. Az utazás legkockázatosabb részei közé tartozik a legvége, a Földre emberes űreszközzel még soha nem látott nagy belépő sebességgel (több mint 51 ezer km/h) való visszatérés is. Az alapítvány a NASA Ames Kutatóközponttal kötött megállapodást a hővédő pajzs kifejlesztésére.
A 2018-as indulásig még van pár év a részletek kidolgozására. Kíváncsian és izgatottan várjuk tehát, hogy mi sül ki ebből a kezdeményezésből.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Mars-utazás nehézségei
520 napos Mars-szimuláció
Ma startol a Mars500 szimulációs programja
Mars500: sikeres a küldetés
Falcon Heavy-vel a Marsra
Falcon Heavy-vel a Marsra II.
Eljutnának-e az űrutazók a Marsra?
Az űrhajósok „agyára mehet” a Mars-utazás
A Mars500 kísérlet eredményeiből
Inspiration Mars Foundation honlap
Emberfeletti teljesítmény lesz az első Mars-utazás (Origo)
Házaspárt keresnek a Marsra (Origo)
A nagyenergiájú kozmikus sugárzás újabb lehetséges egészségkárosító hatására derült fény. A hosszú időtartamú űrutazások megnövelik az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét. 
