Az Ariane–6 építői

Tizenkét ország ipara kapcsolódik be az új európai hordozórakéta gyártásába.

Korábbi cikkünkben már bemutattuk az Ariane–5-öt a jövő évtized első felében fokozatosan felváltó, új európai nagyrakéta, az Ariane–6 fejlesztésének és építésének ütemtervét és a rakéta főbb jellemzőit. Ezeket az információkat most azzal az ESA által összeállított ábrával egészítjük ki, amelyik bemutatja a legfontosabb ipari szereplők feladatait.

Az ESA Miniszteri Tanácsa előző, 2014-es ülésén hozott döntést – két évig tartó fontolgatás után – arról, hogy az Ariane–5 utóda ne az Ariane–5M, hanem az Ariane–6 legyen. (A fejlesztés helyzetének áttekintése nyilván szerepelni fog a Miniszteri Tanács idei, december 1–2-án tartandó ülésén is.) A fejlesztés fő célja, hogy az élesedő piaci versenyben a feltörekvő amerikai magáncégekkel szemben is versenyképes tudjon maradni az Ariane. A cél az, hogy a rakéta ugyanolyan teherbírású legyen, mint a jelenlegi európai nagyrakéta, az Ariane–5, de a költségek 50%-kal alacsonyabbak legyenek, tehát az Ariane indítások döntő többségét kitevő bérindításokat (elsősorban távközlési műholdak geostacionárius pályára állítását) a jelenlegihez képest féláron tudja kínálni az Arianespace.

Tizenkét ország cégei vesznek részt az Ariane–6 különböző részegységeinek gyártásában. (Kép: ESA)

További cél volt, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyék az európai ipar részvételét, így a költségek viselését éppúgy, mint a majdani hasznosítást. Ennek megfelelően az Ariane–6 fejlesztésében a következő tizenkét ország ipara vesz részt: Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ez egyes országokra háruló fontosabb feladatok, illetve a bekapcsolódó vállalatok a grafikáról olvashatók le, az ASL rövidítés az előző cikkünkben bemutatott, újonnan létrehozott Airbus Safran Launcher céget jelenti. (Mint köztudott, a hordozórakéta-fejlesztés az ESA úgynevezett önkéntes programjai közé tartozik, tehát ellentétben az kötelező programokkal – például a tudományos programmal és a technológiafejlesztéssel – abban csak egyes országok vesznek részt, önkéntes alapon. Pontosabban, az ESA szabályai szerint minden tagállam részt vesz, kivéve azokat, amelyek jelzik, hogy az adott programban nem kívánnak közreműködni. A résztvevők viszont arról értesítik az ESA-t, hogy milyen összeggel vállalnak részt az adott programban – a földrajzi visszatérítés elve értelmében ennek megfelelő lesz iparuk részesedése a programhoz kötődő megrendelésekből.)

Az Ariane–6 két, különböző teherbírású változata. (Kép: ESA / David Ducros, 2016)

Az Ariane–6-tal legalább 4,5 tonna hasznos terhet lehet kb. 800 km magas, poláris napszinkron pályára állítani. A rakéta két változata 5–10,5 tonna terhet tud majd geostacionárius átmeneti pályára vinni, a két szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozattal szerelt 62-es változattal egy, a négy gyorsítófokozatú 64-es változattal két átlagosan kb. 5 tonnás távközlési műhold állítható pályára.

Fantáziarajz az Ariane–64 változat repüléséről. (Kép: ESA / David Ducros, 2015)

Kapcsolódó cikkek:
Folyik az Ariane–6 fejlesztése
Új európai nehézrakéta és más…
Befektetés az európai űrjövőbe
ESA Miniszteri Tanácsülés előzetes

Kapcsolódó linkek:
Ariane–6 oldalak (ESA)