Hogyan viselkednek a pókok a súlytalanságban? Ezt vizsgálták ausztrál diákok részvételével 2003-ban, a később szerencsétlenül járt Columbia űrrepülőgép fedélzetén.
A program indulását és történetét a Science in School (Tudomány az iskolában) című új európai folyóirat első számának egyik cikkéből ismerhetjük meg.
A vizsgálatok során azt szerették volna kideríteni, hogy a súlytalanság milyen hatással van a pókfonal minőségére és a pókhálókra. A nehézségi erő nagysága és iránya minden bizonnyal hatással van a pókok mozgásása, a hálóépítás módjára, de a fonal anyagának vastagságára, mikroszerkezetére is. A sérült háló kijavítása során a pókok feltehetően szintén a nehézségi erőtér segítségével (is) tájékozódnak.
A pókokról éjjel-nappal állóképek és videofelvételek készültek. A nyolc űrpók „lakásával” azonos dobozban a Földön is maradt egy összehasonlító csoport. A pókok táplálására gyümölcslégy-lárvákat helyeztek el a doboz alján, s a kikelő rovarok akadtak fenn a hálókban. A hálók alakjára vonatkozó eredmények általában megerősítették a 70-es években Skylab amerikai űrállomás fedélzetén végzett vizsgálatok adatait. Egy űrbeli póknak feleannyi idő is elegendő volt a hálója megépítéséhez, mint a földi dobozba zárt „kontrollpóknak”. Kiderült, hogy a súlytalanság állapotában sokkal fürgébben manőverezett a pók a hálójában, mint a Földön maradt társa. A mérési eredmények egy része, a nagyfelbontrású felvételekkel együtt, sajnos a Columbiával és utasaival együtt elveszett.
A konkrét, a pókok viselkedésére vonatkozó ismeterek szerzése mellett a program alkalmat adott egy sor kapcsolódó iskolai munka elvégzésére. A diákok kidolgozták a pókok etetésének automatizálását, megtervezték az állatok lakhelyét, annak világítását, a kamerákat. Előzetesen „felkészítették” az ízeltlábúakat az űrutazásra. Eközben sokoldalú ismereteket szereztek, részt vehettek egy igazi tudományos programban, megtanulták, hogyan kell egy kísérletet megtervezni és végrehajtani, s kutatókkal, nemzetközi szervezetekkel kerültek kapcsolatba. Mindez egy életre szóló élményt jelentett számukra, amit a Columbia űrhajósainak sorsa targikus módon, de még tovább erősített.
A gyerekek egy csoportja a pókok lakóhelyének előkészítése közben (balra), ill. Ilan Ramon izraeli űrhajós a Columbia fedélzetén, amint mintát vesz a pókhálóból (jobbra). Az űrhajós szorosan együttműködött a diákokkal, az adatok mellett személyes megfigyeléseit és megjegyzéseit is rendszeresen továbbították a csoportnak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
2003. január 16-án nyolc ausztrál pók startolt a Columbia űrrepülőgéppel (STS-107), hogy 16 napot töltsön Föld körüli pályán. Az akkor már három éve futó program, amelynek a pókok utazása jelentette a beteljesedést, egy ausztrál középiskola, egy egyetem és egy állatkert együttműködésében folyt. Maguk a diákok a kísérletek előkészítésétől kezdve minden munkafázisban részt vettek.
Tudomány az iskolában
STS-107 (1. rész): Kísérletek napi 24 órában
STS-107 (2. rész): Kísérletek napi 24 órában
Az űrpókokról a Science in School cikkében
Megjelent egy új európai folyóirat első száma. A hiánypótló kezdeményezés célja, hogy érdekes témák, új módszerek, ötletek bemuatásával a segítsen a természettudományok tanításában.
