A 2013-as 6,5%-os növekedés Olaszország és Nagy-Britannia plusz hozzájárulásának, valamint a két új tagország, Románia és Lengyelország befizetéseinek is köszönhető.
Az Európai Bizottságtól, amely az EU űrprogramjai (Galieo, GMES) megvalósításában működik együtt az Európai Űrügynökséggel (ESA) és veszi igénybe szolgálatait, szintén valamivel több pénz érkezik ebben az évben. Az olaszok egyszeri emelést hajtottak végre, a britek pedig öt éven át megnövelt hozzájárulásra tettek ígéretet. Az ESA tagállamai egy országonként előre megállapított, a nemzeti jövedelmükkel arányban álló alaptagdíjjal járulnak hozzá a szervezet költségvetéséhez, amiből az ún. kötelező programokat (például a tudományos alapkutatást) és az ESA szervezete működtetésének költségeit finanszírozzák. A nem kötelező programokban való részvétel érdekében az egyes tagállamok plusz – sokszor a kötelező rész többszörösét kitevő – terheket vállalnak magukra. Ezek a befizetések viszont lényegében visszajutnak az adott államba, űripari megrendelések, kutatási megbízások formájában, vagyis végső soron saját űrszektoruk fejlesztésére, a számukra fontos programokban való önkéntes részvételre fordítják.
A 2013-ra vonatkozó teljes költségvetési összeg 4,28 milliárd euró. Ennek közel 73%-a a húsz tagország hozzájárulása, 21% érkezik az EU-tól. A fennmaradó kis részen olyan országok osztoznak, amelyeknek együttműködési megállapodásuk van az ESA-val (ilyen például jelenleg még Magyarország), illetve más szerződés partnerek (például az európai műholdas meteorológiai szervezet, az EUMETSAT, amelynek viszont hazánk már teljes jogú tagja).
Nagy-Britannia mostantól öt éven át 25%-kal növeli hozzájárulását. Ennek egyik első eredménye, hogy az ESA oda telepíti távközlési igazgatóságát. A jövő évtől 2017-ig a britek 300 millió eurós befizetésükkel várhatóan átveszik Olaszország helyét, mint a harmadik legjelentősebb ESA tagállam. (Idén a nehéz költségvetési helyzetben levő olaszok még hozzátettek 50 milliót az ESA Mars-programjában való részvételük érdekében.) Ha szigorúan csak a költségvetés számait nézzük, a legtekintélyesebb tagállam Németország: tőlük jön a teljes költségvetés majdnem negyede (pontosan 24,8%). A következő legnagyobb „játékos” Franciaország, a maga 24%-ával. Ez azonban csalóka, mert közvetlenül a franciák fizetik az ESA-val közösen fenntartott dél-amerikai űrbázis, Kourou költségeinek egyharmadát is. Így összességében megelőzik a németeket is. Mindenesetre ez a két ország az európai űrtevékenység motorja, együtt állják az ESA költségvetésének közel a felét.
Ami a tevékenységeket illeti, a tavaly novemberi miniszteri értekezleten javasolt összeghez képest a földmegfigyelési programra a reméltnél sokkal kevesebb jut, bár az is igaz, hogy a hosszabb időszakra eloszló költségeket a következő évek költségvetéseiben pótolni lehet. Mindenesetre még így is a földmegfigyelés hasítja ki a legnagyobb szeletet, a teljes ESA költségvetés 22,9%-át. Ebbe beletartozik például az EUMETSAT-tal közös, a második generációs poláris meteorológiai holdakra irányuló fejlesztés is.
Költségvetési súlyát tekintve a második a műholdas navigáció (16,6%), ami lényegében az EU-val közös Galileo program továbbvitelét jelenti. A tudományos program – amit a tagállamok kötelező tagdíjából fizetnek – a következő 3-5 év viszonylagos vesztese lett volna, hiszen novemberben úgy döntöttek, hogy az erre szánt évi kb. 480 millió eurót a 2012-es szinten tartják, vagyis nem növelik az inflációnak megfelelő mértékben sem. Végül azonban a lengyel és a román befizetéssel – bármilyen szerények is azok a teljes ESA költségvetéshez képest – közel 6%-kal, 508 millióra növekedett a tisztán tudományos célú űrkutatási programokra szánt pénz.
Jean-Jacques Dordain, az ESA főigazgatója. (Kép: ESA)
Jean-Jacques Dordain, az ESA főigazgatója a költségvetésről január 24-én tartott sajtótájékoztatón kifejtette, hogy hiába fagyasztották be lényegében a 2008-as szinten az tudományos programok támogatását, az ESA mégis elsősorban egy kutatással és fejlesztéssel foglalkozó ügynökség. Ezért nem maradhatnak el az új küldetések. Csak takarékoskodniuk kell – és adott esetben a még működő, de már tervezett élettartamukat elért űreszközök programját kell majd befejezniük, hogy jusson pénz az újabbakra. Dordain arról is beszélt, hogy az ESA belső működési költségeit (a létesítmények fenntartásának költségeit) a 2010-es szintről (évi 685 millió euró) 2016-ra 25%-kal tervezik lefaragni. Végül az ESA főigazgatója elmondta, hogy az elkövetkező években a tagállamok száma 20-ról 25-re vagy még nagyobbra is nőhet. (Nekünk legyen mondva... – A szerk.) Emiatt az adminisztráció nyilván nem fog csökkenni.
Kapcsolódó linkek:
Az ESA 2013-as költségvetéséről (Space News)