A Galileo navigációs műholdak bolygónkat körbevevő hálózatának tagjai a nap minden pillanatában jeleket sugároznak a légkörön keresztül a Földre.
Ezek a jelek ezután visszaverődnek a szárazföldekről, tengerekről, a jéggel borított területekről az űrbe, akár egészen a Holdig. A Galileo legfőbb célja, hogy mindenkinek megfelelő navigációs szolgáltatást nyújtson, ugyanakkor ez oda vezetett, hogy a bolygót folyamatosan körbeölelő jelek fontos eszközzé váltak a környezetünk, légkörünk, időjárásunk vizsgálatában is. Ezért a támában szakértő kutatók 2022 szeptemberében Szófiában, Bulgáriában gyűlnek majd össze, hogy megvitassák a Galileo és más navigációs műholdrendszerek legújabb tudományos felhasználási módjait és lehetőségeit.
Navigációs rádiójelek különféle GNSS műholdakról. (Fantáziakép: GSA)
A mérés a tudomány alapvető eszköze a különböző folyamatok megismeréséhez. A Galileo és hasonló globális műholdas navigációs rendszerek (global navigation satellite systems, GNSS) felbecsülhetetlen segítséget jelentenek ebben. Az állandó GNSS állomásokat például geológiai megfigyelésekre is alkalmazhatják, segítségükkel törésvonalak feltérképezése válik lehetővé, de a vulkánkitörések hatásainak megismeréséhez és méréséhez is hozzájárulnak. A GNSS jelek segíthetnek az időjárás előrejelzésében, ezen kívül információt kaphatunk a légkör szerkezetéről és annak összetevőiről is.
A GNSS jeleket emellett magasságmérésre és távérzékelésre is használják, amit hamarosan az ESA PRETTY (Passive ReflecTomeTrY and dosimetry) műholdja is tesztelni fog. A jelekbe ágyazott időzítési információk sokrétű tudományos vizsgálatokhoz használhatók fel, beleértve az alapvető fizikai méréseket is. Például egy elliptikus pályára került Galileo-műholdpár végezte a gravitációs vöröseltolódás eddigi legprecízebb méréseit, vagyis hogy hogyan változik a gravitáció hatására a fény hullámhossza, de az Einstein-féle általános relativitáselméletből adódó pályaperturbációra vonatkozó méréseket is el tudják már végezni.
A konferencián szó lesz arról is, hogy a különböző rendszerek esetleges Föld körüli pályákon túli használatát hogyan lehetne fejleszteni, például a Holdon, vagy a Marson, ahogyan ezeknek a tudományos lehetőségeit is megvitatják. A témák között szerepel majd különböző nyomkövető érzékelők elhelyezése mozgatható vagy úszó tárgyakon, állatokon, de az autonóm járművek, például a drónok kérdésköre is felmerül majd a megbeszélésen. Mindemellett kiemelt téma lesz a találkozón a GNSS jövőbeli teljesítményének javítását célzó erőfeszítések kérdése, mint például a troposzférikus és ionoszférikus korrekciók javítása is, amelyhez feltehetően több és pontosabb érzékelőre lesz szükség.
(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, Lechner Tudásközpont, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Rossz pálya, jó eredmény
A tongai vulkánkitörés és az ionoszféra
A Galileo és az ionoszféra
Passzív reflektometria
Újabb osztrák műhold készül
A tengerfelszín vizsgálata az ISS-ről
A Galileo mint a tudomány eszköze (ESA)
Az európai Galileo navigációs rendszer a világ legpontosabb helyeghatározó szolgáltatását nyújtja, azonban a műholdak felépítése és működése meglehetősen összetett és sok különböző technológiától függ.
