A rádióspektrum 5350–5470 MHz közötti szeletére, amit a jövendő európai és kanadai radaros távérzékelő műholdak használnak, földi jelentkezők is akadtak.
Most a francia és a brit kormány, valamint az Európai Bizottság és a Meteorológiai Világszövetség (WMO) megkezdte az előkészületeket a „küzdelemre”, és további nemzetközi támogatókat igyekszik találni. A rádiófrekvenciák elosztásáért az ENSZ szakosított szervezete, a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) felel, amely a következő konferenciáját 2015-ben tartja majd. Itt végső soron a tagországok és tagszervezetek többsége dönt a frekvenciasávok felosztásáról. A spektrum zsúfolt, az igények nagyok, számos egymással ellentétes érvet és érdeket kell figyelembe venni. Sokszor a pénz beszél, vagyis az erős gazdasági szereplők csoportjai igyekeznek lobbizni a kormányoknál és legyűrni a többieket. Az új generációs radaros műholdak, mint az Európai Űrügynökség (ESA) hamarosan felbocsátandó Sentinel-1A holdja vagy nem sokkal később a Sentinel-1B, valamint a kanadaiak tervezett három új Radarsat holdja számára épp azért választották a C-sávnak ezt a darabját, mert az ITU 2003-as konferenciáján ezt nem osztották ki a földi szolgáltatóknak. Így megfelelőnek látszott a célra, valamint a konfliktusok elkerülésére.
A C-sávú apertúraszintézis-radarral (Synthetic Aperture Radar, SAR) felszerelt új generációs kanadai Radarsat műholdak 2018-tól állnának pályára. (Fantáziakép: MDA)
A helyzet azonban azóta megváltozott. A C-sávnak erre a szeletére földi szélessávú internetes (Wi-Fi) eszközök gyártói vetettek szemet, többek között a Cisco Systems, Intel, Qualcomm és Broadcom cégek. Ezek egyrészt jókora lobbierővel rendelkeznek, másrészt a szolgáltatások iránt dinamikusan nő az igény, ahogy ugrásszerűen növekszik a mobil távközlési eszközök elterjedtsége. Ezért például az amerikai kormányzat a jelek szerint inkább mögéjük állna a vitában. A sáv megosztásáért kardoskodó Wi-Fi-pártiak szerint a frekvenciák kettős célú használata csak kicsit vagy egyáltalán nem zavarná a műholdradaros méréseket. Ez utóbbiak működési elve, hogy az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak az adott sávban rádiójeleket bocsátanak ki a felszín irányába, ahonnan azok visszaverődnek, amit a műholdon elhelyezett antennával felfognak. Ha a Földön ugyanezen a frekvencián más, aktív eszközök is sugároznak, akkor a műholdon természetesen azt is érzékelik, ami módosíthatja a radarmérések eredményét. A radaros távérzékelés alkalmazásai a szárazföldek fölött – ahol a Wi-Fi berendezések sugárzásából a legtöbb zavar származhatna – például a felszínmozgások és a felszínborítás-változások meghatározása, a természeti katasztrófák elleni védekezés segítése.
A földfelszíni szélessávú alkalmazások pártolói úgy érvelnek, hogy a helyi hálózatok amúgy is 95%-ban épületek belsejében működnének, így a műholdas méréseket nem zavarnák. Ez azonban a műholdradaros technika védelmében fellépőket egyáltalán nem nyugtatja meg. Álláspontjuk szerint a lakott területek fölött gyűjtött adatok minőségét súlyosan rontaná, ha a Wi-Fi hálózatok engedélyt kapnának az ugyanabban a frekvenciasávban való működésre. Az Európai Unió és az ESA eddig 3,4 milliárd eurót költött a Sentinel műholdakat is magában foglaló Copernicus programjára, további 3,8 milliárdot pedig már beterveztek a 2014 és 2020 közötti költségvetési periódusra. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Hamarosan indul a Sentinel-1A
Ingyen hozzáférhetők lesznek a Sentinel adatok
3,786 milliárd: meglesz a GMES uniós támogatása
Kanada döntött az új Radarsat rendszerről
Harcban a zavaró interferenciával
Katonai radarok is zavarják az SMOS méréseit
Európa fellép a rádióspektrum védelmében (Space News)
Február végén először Francia Guyanába, majd márciusban a világűrbe indul az európai műholdas földmegfigyelés új korszakát nyitó Sentinel-1A.
