Kevés volt a tengeri jég idén az Antarktisz körül – derül ki a Copernicus programban gyűjtött adatokból.
Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése 2025. február 25-én (fehér színű területek). A piros vonal az ilyenkor szokásos februári adatok mediánértékét szemlélteti. Látható, hogy míg néhány helyen, elsősorban a Ross-tengeren a jégtakaró a kontinenstől mért távolságot tekintve némileg túl is nyúlt a szokásos kiterjedésén, addig a legtöbb más partvidéken jóval a megszokottnál beljebb húzódott. (Kép: Európai Unió, Copernicus Marine Service adatok 2025)
A sarkvidékeken a tengeri jégképződés évszakos ciklust követ, amelyet a változó hőmérséklet vezérel. A melegebb tavaszi és nyári hónapokban az emelkedő hőmérséklet hatására a tengeri jég elolvad, és eléri minimális kiterjedését. Amint pedig ősszel és télen csökken a hőmérséklet, a jégtakaró hízásnak indul, amíg el nem éri a maximális kiterjedését.
Az antarktiszi régióban a tengeri jég növekedésének időszaka április és szeptember közé esik. Ezzel szemben október és március között a jég visszahúzódik. (Az elmúlt egy év folyamatait a CMEMS honlapján egy látványos animáció szemlélteti). A Déli-sarkvidéken az elmúlt időszakban az éves mintázat egyre nagyobb változékonyságot mutatott, bizonyos években szokatlanul meredeken csökkent a jégtakaró kiterjedése és a tengeri jég térfogata.
Ami a tengeri jég térfogatát illeti az Antarktisz körül, az az érték idén március 5-én érte el a minimumot, mindössze 1030 km³ értékkel. Ebben a paraméterben talán még drámaibb módon mutatkozik meg a csökkenő tendencia: a hosszú távú február végi átlaghoz (2390 km³) képest 56%-os mértékű a visszaesés! Az elmúlt négy évben ráadásul mindig kivételesen alacsony volt a jégtérfogat, amint azt az alábbi grafikon jól szemlélteti.
Az antarktiszi tengeri jég térfogata napi bontásban, 1993 és 2025 között. A különböző éveket más-más színű görbék jelzik, ezeken belül a piros árnyalatai az utóbbi évek adatait mutatják. A zöld görbe az 1993–2010 közötti évek átlaga. (Kép: Európai Unió, Copernicus Marine Service adatok / Mercator Ocean)
A jég térfogata jobban jellemzi a helyzetet, mint a jég borította tengerfelszín kiterjedése, hiszen ez utóbbinál nem veszik figyelembe a jégtakaró vastagságát. Minél vékonyabb a jég, annál inkább ki van téve a teljes elolvadásnak a nyár végére, és annál nagyobb hátrányból indul a téli hízásnak. Így a trendek nem ígérnek semmi jót, az antarktiszi tengeri jég fogyatkozása az elkövetkező években bizonyára még tovább fog gyorsulni. Az antarktiszi tengeri jég változásai befolyásolják a globális óceáni áramlatokat és az időjárási mintákat.
A Copernicus tengerfigyelő szolgáltatása műholdas mérési adatok alapján követi nyomon a jégtakaró kiterjedésének és vastagságának alakulását a Földön. A megbízható adatok lehetővé teszik a hosszú távú folyamatok felismerését, támogatva a tudományos kutatást, a politikai döntéshozatalt. Az adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megérthessük a tengeri jégnek a globális éghajlati rendszerben betöltött szerepét. (Forrás: Sentinel blog)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
2025. február 25-én, vagyis a déli félteke nyarának végén érte el idei minimális kiterjedését a jégtakaró a Déli-sarkvidéket körbevevő tengereken – közölte márciusban az európai Copernicus földmegfigyelési program tengerfigyelő szolgáltatása (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS). A jégfelület teljes területe akkor 1,87 millió km2 volt, ami az eddigi hetedik legalacsonyabb mért éves minimumérték, holtversenyben 2024-gyel. A szám 8%-kal marad el az 1993–2010 között érvényes hosszú távú átlagtól.
Olvadó jég az Antarktisz körül
Rekordközeli alacsony értékre süllyedt idén az antarktiszi tengeri jég kiterjedése (EU Copernicus)
Antarktiszi tengeri jég 2025-ben (CMEMS)
Kevesebb mint egy héttel a december 5-ei felbocsátása után az
ESA már közzé is tette az európai Copernicus földmegfigyelési program legújabb radaros műholdjának legelső képeit.
