Ezzel a címmel rendeztek sikeres konferenciát Budapesten, október 29-én.
A közel ötven fős hallgatóság legnagyobb része reggeltől estig kitartott.
Ma már az űrcsillagászat és a „földi csillagászat” nem választható szét élesen. Ezért is lehetett ilyen gazdag és változatos a konferencia programja, annak ellenére, hogy Magyarország egyelőre (?) nem rendelkezik saját űreszközzel, így természetesen űrtávcsővel sem. A hazai csillagászok ugyanakkor számos nemzetközi együttműködésben vesznek részt. Másrészt rendelkezésükre állnak olyan az archív adatok, amelyeket űreszközök gyűjtöttek az elmúlt években-évtizedekben.
A Magyar Csillagászati Alapítvány, a Magyar Asztronautikai Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Csillagászati Tanszékének szervezésében, az ELTE lágymányosi épülettömbjében került sor a konferenciára. Délelőtt főleg olyan témákról esett szó, amelyekben a hazai csillagászok különösen aktívak. Ilyen az infravörös csillagászat, a csillag- és bolygókeletkezés kutatása, legújabban pedig részvételünk az ESA Herschel-programjában. Egy másik kiemelt téma az asztroszeizmológia – vagyis a csillagok rezgéseinek kutatása fényváltozásuk pontos mérése alapján –, valamint a távoli csillagok körül keringő exobolygók kutatása. Itt a francia COROT és az amerikai Kepler programjáról, illetve bennük a magyar részvételről, földi előkészítő és kiegészítő mérésekről volt szó. Délután elhangzottak előadások a napfizikáról, a napszélről és a Naprendszer mágneses teréről, a gamma-kitörésekről, a japán Akari infravörös csillagászati műholddal elért eredményekről, a világűrbe kiterjesztett rádiótávcső-hálózatokkal végzett interferometriáról, a készülő európai Gaia asztrometriai szondáról, s végül a Mars sötét dűnefoltjairól.
Az előadások mellett posztereken is szerepeltek űrcsillagászati kutatási témák. (Fotó: Decsy Pál)
A rendezvénynek különös aktualitást adott, hogy 2009 a Csillagászat Nemzetközi Éve.
A konferencia sikeres megszervezése elsősorban Kelemen János munkáját dicséri.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi az űrcsillagászat? Olyan csillagászati kutatás, amit a földi légkörön túlról, űreszközök segítségével végeznek. A „hagyományos” földi csillagászattól tehát elsősorban az eszközei különböztetik meg az űrcsillagászatot. Ezek az eszközök azonban rengeteg olyan információhoz juttatják a kutatókat, ami a Föld felszínéről elérhetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy a légkör az elektromágneses színkép számos tartományában átlátszatlan. Ugyanakkor az égitestektől ilyen hullámhosszakon – például nagyenergiájú gamma- és röntgentartományban, ultraibolya és infravörös fényben – is érkezik hozzánk sugárzás. De a látható fény tartományában végzett távcsöves megfigyeléseknek is hasznára válik a légkör zavaró hatásának a kiküszöbölése. Az űrtávcsövek pedig lehetővé teszik azt is, hogy egy-egy objektumot – például változócsillagokat, vagy magát a Napot – hosszú ideig folyamatosan, az éjszakák és nappalok földi váltakozásának kiiktatásával figyeljenek meg. Az űreszközök arra is alkalmasak, hogy közvetlenül, helyszíni mérésekkel vizsgáljuk velük a bolygóközi teret, a Föld környezetét, sőt a Naprendszerben levő idegen égitesteket is.
Űrcsillagászat Magyarországon – konferencia
Az Űrcsillagászat Magyarországon konferencia programfüzete (MTA KTM CSKI)
A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (KFKI RMKI) és az SGF Kft. az elmúlt évben az Obsztanovka kísérlet adatgyűjtő és vezérlő számítógéprendszerének a mérnöki példányát (engineering model), 2009-ben pedig a minősítő példányát (qualification model) szállította ki a moszkvai Űrkutatási Intézetbe (IKI).
