Beszámoló a Stratolab-8 sztratoszféraballon 2017. június 26-i repüléséről.
A DAMBAL (Dél-Alföldi Magaslégköri Ballon Team) nyolcadik sztratoszféraballon-felbocsátását a kedvező felsőbb légköri áramlási viszonyoknak köszönhetően 2017. június 26-ának délelőttjére tette a csoport. Habár az 5 nappal korábbi előrejelzések a szokásos repülési megoldásaink teljes, 2 órásra tervezhető repülésére a földfelszínen alig 25 km-es elsodródást adott, egyre közeledve a tényleges időponthoz a javított modellek már 30, végül 40 km-t is meghaladó értékeket adtak, és az irány is megváltozott: a délnyugati sodródásból délkeleti lett. A kedvező (fotózásra és terepi indítási munkára alkalmas) időjárás miatt nem halogathattuk tovább az indítást. A szokásos protokoll szerint a modell által jelzett olyan indítási helyszínről kell indítani a ballont, hogy várhatóan egy jól ismert terepre érkezzen, a megtalálás és begyűjtés minél kevesebb várható problémát jelentsen.
A repülés fő célja a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bajai Obszervatórium munkatársa (Jäger Zoltán) által megépített új, miniatürizált FEDAT/LORA modul éles helyzetben történő kipróbálása, a hasznos teher (gondola) nem kívánatos mozgásait (lengés, forgás) csillapító új megoldások tesztelése, és a Szlovák Űrkutatási Egyesület (SOSA) által részünkre készített leválasztó modul első, kísérleti működtetése volt. Emellett a szokásosnak mondható fényképezést és filmezést is tervbe vettük. A filmfelvevő felfelé, a ballon komplexum többi részeire volt irányítva, hogy megfigyelhessük, a szétrobbanás után hogyan és milyen módon (mikor) lép működésbe a leválasztó modul, valamint hogy az ejtőernyő a leválasztás után hogyan működik.
Az indítás előtti pillanatok szokásos csoportképe.
Az indítás Szedres közeléből történt nyári időszámításunk szerint kb. 12:55-kor, 1,6 kg-os latex ballonnal. Az elindításban a DAMBAL cikkünkben említett tagjain felül Markó Mihály segédkezett. A 25%-kal csökkent mennyiségű hidrogén töltet miatt a tervezett emelkedési sebességnek csak mintegy a harmadát sikerült elérni – így a repülési idő közel kétszerese lett a szokásosnak, és a visszaérkezett egységért Bácsfeketehegy közelébe (Szerbia, Bajától kb. 110 km-re) kellett kiautózni.
Így találtunk rá a visszatérő egységre (balra a gondola doboza, tőle jobbra a piros-fehér ejtőernyő, háttérben a keresésre használt autónk).
A csapat ezúton is köszöni a topolyai Községi Unió vezetőjének (Kovács Mihály), Csizmár Zoltánnak (Óbecse), az Újvidéki Egyetem fizikusának (Dr. Dusan Mrdjad) és az ADNOS Csillagászati Egyesület vezetőjének (Sasa Zorkity) a biztonsági háttértámogatást, ami keretében folyamatosan követték a ballon visszaérkezését, és probléma felmerülése esetén segítséget nyújtottak volna a begyűjtéshez. A ballon visszatért elemeinek felkutatásában ifj. Jäger Zoltán működött közre, aki segítségét szintén itt köszönjük meg.
Baja és a Duna szalagja (jól kivehető a város sok részlete, és a pörbölyi erdőt átszelő 55-ös út). Lent a kép egy kinagyított részlete a híddal.
Tapasztalatok, eredmények: a tervezett tesztek sikereseknek mondhatóak. A leválasztó szépen „dolgozott”, így az ejtőernyő a korábbi kellemetlen eseményektől eltérően nem gabalyodott bele a szétrobbant ballon maradékába – így a drága eszközöket tartalmazó gondola biztonságosan, sérülésmentesen ért földet, alig több mint 36 km/h sebességgel (a sebesség függőleges komponense még ennél is kisebb volt: kevesebb, mint 27 km/h) – de ezen még mindig van mit „javítani”. A túl hosszúra nyúlt repülési idő miatt a fényképező és filmfelvevő egységek korlátozott kapacitású akkumulátorai a repülés kb. 75%-át tudták csak dokumentálni. Figyelemre méltó képek készültek a Gemenc és Baja térségéről, valamint egy ritka jelenséget sikerült filmre venni: 7000 m magasságban ritkás „gyémántpor” tartományon haladt át a ballon, és ritkaságszámba menő módon szemléltethető lett a Nap körüli halo ív létrejötte (a hatszögletű jégkristályokon történő fénytörés által). A videófeldolgozás és a képek felelőse a csapatban Goda Zoltán, ez a fogás is az ő munkáját dicséri.
Egy képkocka a felfelé irányított mozgófilmkameráról: jégkristályok fehér pontjai – és a halo.
A teljes videó.
A filmfelvételek meggyőzően mutatták, hogy a káros lengéseket és forgásokat jelentősen sikerült csökkenteni az alkalmazott megoldásokkal. Mind a FEDAT egység, mind a standard APRS rendszerű telemetria kifogástalanul működött. Köszönhetően a rádiós szakértőnk (Papp László, Csongrád) által korábban készített speciális antenna jó iránykarakterisztikájának, és a korábbi adatvesztési tapasztalatok alapján most először módosított felrögzítési módnak – mindvégig korrekt, teljes adattartalmú csomagok érkeztek az APRS vevőtornyokhoz, az egész repülési idő tartama alatt alig 7-8 hibás csomag volt csak.
A ballon repülési pályájának földfelszíni vetülete, néhány fontosabb város pozíciójával.
A ballon horizontális sebességkomponensének nagysága és iránya (a modell és a mért értékek összehasonlítása, a csúcsmagasság elérése után, lefelé történő mozgás során).
Hamarosan újabb repülések várhatóak, ezekről szándékaink szerint ezután is beszámolunk.
A DAMBAL csoport nevében: Hegedüs Tibor Kapcsolódó cikkek:
Ismét feljutottunk a „közeli világűrbe”!
„Megérintettük a világűrt...”
2017. június 1-3. között Szentpéterváron tartották meg a Nemzetközi Gazdasági Fórumot (SPIEF-2017), magyar űripari siker kapcsolódik hozzá.
