A SMOG-1 és a GRBAlpha 2021. március 22-én állt pályára Bajkonurból. Mindkét űreszköz teljesítette a várakozásokat, a GRBAlpha jelenleg is jól működik.
Ma két éve Bajkonurból 38 kisebb-nagyobb műhold állt pályára egy Szojuz-2.1a hordozórakétával. Közöttük volt a magyar–japán–szlovák–cseh koprodukcióban készült GRBAlpha nanoműhold, egy 1 egységes (10 × 10 × 11 cm-es, 1U) CubeSat. Az asztrofizikai célú űreszköz egy a gamma-kitörések égi helyzetének gyors és pontos meghatározására készülő, nanoműholdakból álló rendszer, a CAMELOT (Cubesats Applied for MEasuring and LOcalising Transients) előfutára, a technológiai megoldások kipróbálására. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében (CSI), a japán Hirosimai Egyetemen, illetve a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Fizikai Intézetében dolgozó munkatársakkal tervezték és építették meg azt a detektort, amely képes ilyen kis méretű rendszeren belül is megvalósítani a gamma-sugárzás mérését. A műhold fedélzeti rendszereit a szlovák Spacemanic és Needronix cég készítette a Kassai Műszaki Egyetem Repülőmérnöki Karának munkatársaival és a magyar csoporttal együttműködésben.
A GRBAlpha nanoműhold, tetején a gamma-detektorral, amelynek lelke egy 75 × 75 × 5 mm-es cézium-jodid (CsI) kristály, amely a gamma-sugárzás hatására látható fényt bocsát ki. (Forrás: grbalpha.konkoly.hu)
Pál András (CSFK) projektvezető megerősítette, hogy a GRBAlpha beváltotta a hozzá fűzött reményeket és jelenleg is rendben működik. Nem csak a technológiai megoldások tesztelő platformjaként jeleskedett, de tudományos értékű megfigyeléseket is sikerült végezni vele.
A gamma-sugárzás égi háttere a GRBAlpha mérései alapján. Jól kivehető rajta a dél-atlanti mágneses anomália helye, ahol a Föld belső sugárzási öve a felszínhez közelebb húzódik. (Forrás: Pál A.)
Az első magyar asztrofizikai űreszközzel először 2021 augusztusában detektáltak egy gamma-kitörést (GRB 210807A). A GRBAlpha tavaly októberben megfigyelte minden idők legfényesebb, hosszú gamma-kitörését (GRB 221009A), az eredményekről beszámoló tudományos publikáció szakmai bírálat alatt van az Astronomy & Astrophysics folyóiratnál. Ugyanott jelenik majd meg egy másik kapcsolódó szakcikk a GRBAlpha műhold fedélzeti rendszereinek, detektorának és működtetésének átfogó bemutatásával. A fényes GRB 221009A megfigyelése kapcsán fontos kiemelni, hogy a kis műhold révén a detektor nem ment telítésbe, így – más űreszközökkel összehasonlítva – sikerült a pontosabb mérést végezni a kitörés fluxusára.
A GRB 221009A esetében megfigyelt beütésszámok a GRBAlpha detektorával (kék) és az INTEGRAL műhold SPI-ACS műszerével (piros, szaggatott görbe). A második, széles csúcs nem a gamma-kitörés, hanem a külső Van Allen sugárzási övön való átrepülés miatt látható. (Forrás: grbalpha.konkoly.hu)
A GRBAlpha tudományos adatainak hatékony letöltéséhez számottevően hozzájárul a világméretű SatNOGS hálózat is. Ezen hálózat vevőállomásain keresztül gyűjti össze a GRBAlpha csapata azokat a data drop csomagokat, amelyek alapján itt a Földön feldolgozzák a gamma-felvillanásokhoz tartozó egyedi méréseket is. A GRBAlpha adatletöltésekhez használt fő vevőállomás a Mátrában, a Csillagászati Intézet Piszkéstetői Obszervatóriumának területén van.
Ugyancsak két éve, ugyanazzal a hordozórakétával indult a 32 kg tömegű Unisat-7 anyaműhold, amelyben helyet kapott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) fejlesztett SMOG-1 pikoműhold (1 egységnyi méretű, vagyis 5 × 5 × 5 cm-es kocka alakú PocketQube, 1PQ). Az apró űreszköz a BME-n épült oktatók irányításával, egyetemi hallgatók aktív részvételével. A SMOG-1 fő feladata a Föld körüli térségben mérhető, az ember által keltett elektromágneses szennyezettség (más néven az elektroszmog) vizsgálata volt, amiben már a korábbi előfutár műhold, a SMOG-P is érdekes eredményeket ért el. A SMOG-1 másodlagos feladata a Napból érkező részecskék elektronikára gyakorolt hatásának vizsgálata volt.
A SMOG-1 honlapján a felbocsátás óta a vett adatok alapján rendszeresen frissített, a fedélzeti berendezések állapotára utaló adatokat mutató műszerfal szerint a műhold ma, két évvel a felbocsátás után már nem aktív. Eredményeiről bizonyára hallunk még, és hamarosan – várhatóan áprilisban vagy májusban – elindul a BME-n fejlesztett következű műhold, a 3PQ méretű MRC-100 is.
Az MRC-100 fedélzetén egyébként megtalálható egy olyan modul is, amelyet szintén a CSFK CSI-ben építettek a GRBAlpha detektorának fejlesztői (Mészáros László és Pál András). Ennek a modulnak a feladata az lesz, hogy a kis műhold térbeli helyzetét néhány ívperc pontossággal, valós időben meghatározza a Föld, illetve a Nap infravörös tartományában látszó képei alapján.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Sok műhold Szojuzzal (1. rész)
Sok műhold Szojuzzal (2. rész)
Pályára állt és működik a SMOG-1
SMOG-1: egy hónapja a világűrben
PQ alkotók egymás között
MRC-100
MRC-100: felbocsátás májusban
GRBAlpha
GRB 210807A
SMOG-1 honlap (BME)
GRBAlpha honlap (CSFK)
Felhívás előadások benyújtására a május elején Sopronban megrendezendő konferenciára.
