Megvan a harmadik és egyben utolsó rejtvénykérdésünk válasza, és a szerencsés nyertes, aki a nemrég megjelent Új űrkorszak kapujában című tanulmánykötetet nyerte.
Az elmúlt évtizedekben megkezdődött a világűr intenzívebb tudományos, gazdasági és technológiai felhasználása. Nagyhatalmak, nemzetközi szervezetek, multicégek vesznek részt az űrszektor lehetőségeinek feltárásában, hasznosításában, az űrkutatás és űrtechnológia fejlesztésében. A hatalmi versengésnek katonai vonzata is van, megindult az űrerők létrehozása a legfejlettebb fegyveres erőkben.
Magyarország Kormánya 2018-ban döntött az űrszektor fejlesztéséről, 2021-ben Nemzeti Űrstratégiát fogadott el. A központi célok, támogatási eszközök hatására megélénkült a magyar űrtevékenység, előtérbe kerültek a szakpolitikai kutatások, fellendültek az űrrel kapcsolatos műszaki-gazdasági tevékenységek. A kormányzati űrfejlesztési erőfeszítésekhez csatlakozott a Magyar Honvédség (MH) is, ahol az űrtevékenységek honvédségi célú felhasználásával foglalkoznak „űrkatonák”.
A világűr biztonsági és katonai kérdéseinek kutatására a Magyar Hadtudományi Társaság égisze alatt – szoros együttműködésben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MH szakosított szervezeti egységeivel – 2022-ben kutatócsoport alakult Szenes Zoltán professzor vezetésével. A könyv a kétéves kutatások eredményeit foglalja össze. Az első rész a világűr általános biztonságpolitikai kérdéseit (a világűr militarizálása, a NATO és EU űrpolitikája, az űrszemét problémája) tárgyalja. A második rész országtanulmányokat ölel fel, részletesen értékeli a három nagy űrhatalom (Egyesült Államok, Oroszország, Kína) tevékenységét, áttekinti különböző térségű országok űrpolitikáját. A harmadik rész az űrkutatás műszaki-technológiai kérdéseiből nyújt át egy csokrot az olvasónak. A könyv olvasását a zenei QR-kóddal elérhető New Space (Új űr) című űrzene teszi élvezetesebbé.
Tegnap végét ért a harmadik forduló, amelyben ezt kérdeztük: Az amerikai űrrepülőgépek (Space Shuttle) harminc év alatt számos feladatot láttak el, a tudományos kutatástól a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséig. Mi bizonyult az űrrepülőgépes küldetések során elvégzett feladatok közül a leginkább gazdaságtalannak (jóllehet előzetesen nagy reményeket fűztek hozzá), és miért?
Három héten át tartó pályázatunk nyereménykönyve, az Új űrkorszak kapujában című tanulmánykötet III. részének egyik tanulmánya az űrrepülőgépekről szól. A dolgozat szerzője (dr. Óvári Gyula, az NKE professor emeritusa) a Columbia katasztrófájának vizsgálati eredményei alapján az űrrepülőgép-rendszer számos hibáját sorolja fel. A vizsgálati jelentés megállapította, hogy az űrrepülőgép forma nem felel meg az űrrepülés követelményeinek, az űrrepülőgép repülés közben instabil, a fedélzeten fokozott volt a tűzveszély, anakronisztikusak az ablakok, a futóművek fedele megbontja a hővédőpajzs integritását, a futómű gumikerekei rosszul viselkednek a vákuumban. Emellett a gép csak alacsony Föld körüli pályán használható (amit a lehetséges legnagyobb visszatérési sebesség korlátoz), továbbá kedvezőtlen, hogy az űrrepülőgépet a hordozórakéta oldalára szerelték. A legsúlyosabb problémának mégis a túlzott tömeget tartja a szerző, mert egyszerű műholdak pályára állításához is fel kell juttatni a világűrbe magát a gépet, a személyzetet, az űrhajósok létfenntartásához szükséges berendezéseket és a mindehhez szükséges többlet üzemanyagot. Ez jelentősen megdrágította, vagyis rendkívül gazdaságtalanná tette műholdak űrrepülőgéppel történő pályára állítását. Ugyanakkor a műholdak ezreinek „hagyományos” hordozórakétákkal történő indítása is azt bizonyítja, hogy szükségtelen és fölösleges a többlet terhet a világűrbe vinni.
Ennek ellenére az űrrepülőgépekkel több tucat, elsősorban távközlési műholdat, valamint néhány nagyobb űrobszervatóriumot, sőt űrszondát állítottak pályára, de ez a tevékenység éppen gazdaságtalansága miatt az űrrepülőgépek három évtizedes történetének csak az első felére volt jellemző. Első alkalommal az űrrepülőgépek ötödik repülése, az STS–5 küldetés (Columbia) során, 1983 novemberében állítottak Föld körüli, pontosabban geostacionárius átmeneti pályára (GTO) két távközlési műholdat, az SBS–3-at és a kanadai
Anik-C3-at.
Az Anik-C3 kanadai távközlési műhold pályára állítása a Columbia űrrepülőgép rakodóteréből az STS–5 küldetés során. (Kép: NASA)
Az űrrepülőgéppel utolsóként pályára állított távközlési műhold a TDRS-G volt 1995 júliusában (STS–70, Discovery), majd a Chandra-obszervatórium 1999-ben történt pályára állításával végleg beszüntették ezt a gazdaságtalan tevékenységet. Attól kezdve az űrrepülőgépeket elsősorban a Shuttle–Mir programban, majd a Nemzetközi Űrállomás építése során használták.
A Chandra Röntgencsillagászati Obszervatóriumot ugyancsak a Columbia űrrepülőgép állította Föld körüli pályára 1999-ben (STS–93). (Kép: NASA)
Köszönjük olvasóinknak a beküldött megfejtéseket, szám szerint 8-at. A helyes választ adók neve bekerült egy képzeletbeli sorsolási kalapba. Végül a szerencse Horváth György nevű olvasónknak kedvezett. Vele hamarosan felvesszük a kapcsolatot, hogy el tudjuk juttatni címére a Magyar Hadtudományi Társaság által felajánlott könyvnyereményt.
Mostani rejtvénysorozatunk a végéhez ért. Akinek nem kedvezett a szerencse, és egyik fordulóban sem nem nyerte meg az ajándékot, de felkeltettük az érdeklődését a tanulmánykötet irányt, az megvásárolhatja a könyvet a Magyar Hadtudományi Társaságnál!
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Új űrkorszak kapujában. A világűr biztonsági és katonai kérdései. Szerkesztette: Edl András és Szenes Zoltán. HM Zrínyi Nonprofit Kft. – Zrínyi Kiadó – Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 2024 (ISBN 978 963 327 965 6). Színes, illusztrált, 332 oldal. A könyv megvásárolható a Magyar Hadtudományi Társaságnál, ára 6500 Ft.
REJTVÉNY: A leggazdaságtalanabb
20 éve történt: a Columbia-katasztrófa (1. rész)
Nyugdíjas űrrepülőgépek
STS-135: Hazatért az Atlantis
0... Egy emlék, ami örökké a miénk
Az amerikai űrrepülőgép-program (Space Shuttle) (NASA)
Magyar Hadtudományi Társaság