Az amerikai űrhajózás legendás hősei, John Glenn, Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins 2011. november 16-án ünnepélyes keretek között vették át az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb kitüntetését, a Kongresszusi Arany Medált.
Hiába született meg a vakmerő elképzelés, a hordozórakéta üzemképtelensége miatt soha nem érhetett el a gyakorlati megmérettetésig a megvalósíthatósága. Minden erőfeszítés ellenére a Szovjetunió nem volt képes emberes holdprogram lebonyolítására.
Az ünnepi könyvkínálat egyik gyöngyszemének ígérkezett Norman Mailer: Moonfire – Az Apollo-11 hősies útja című impozáns műve. Ám sajnos meg is maradt az ígéret állapotban. Mailer csalódást okozott.
A Zonddal repülni készülődő szovjet „holdűrhajósok” még egy, az amerikaiakat megelőző kísérletet tettek: kérték, hogy egy közülük választott párost az 1968. decemberi indítási ablakban küldjék a Holdhoz.
Mind a szovjet, mind az amerikai szakértők a holdraszállás előkészítését a hordozórakéták és az űrhajók fejlesztésével párhuzamosan a Hold felszín közeli részleteinek megismerésével végezték.
A nevezetes események mindig üzennek számunkra. A holdraszállás is. A nevezetes események üzenete nem mindig pozitív. Ám ilyen kristálytisztán pozitív üzenete talán egyetlen eseménynek sem volt a történelem során.
A holdralépés 40. évfordulója alkalmából egy különleges, a Hold felszínére emlékeztető, kerek formájú könyvet jelentetett meg a Nemzeti Tankönyvkiadó és a Murray Books.
Mintha tegnap lett volna. Szinte hihetetlen, hogy már 40 éve történt. Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére.
A huszadik században az Amerikai Egyesült Államok mellett egy másik nemzet, az egykori Szovjetunió is kísérletet tett arra, hogy embert küldjön a Holdra. Ameddig azonban az amerikaiak sikeresen zárták a maguk holdprogramját, a szovjet változat totális kudarcba torkollt.
Mint korábban is hírt adtunk róla, a Lunar Reconnaissance Orbiter a Holdat tanulmányozza és minden korábbinál korszerűbb technológiája révén minden korábbinál részletesebb eredmények várhatók tőle. Most például „holdi lábnyomokat” rögzített.
Az 1967-es amerikai és szovjet űrhajós-tragédiák legalább egy évvel visszavetették a két ország űrhajófejlesztését, amelyben ismét automatikus repítések és a szovjet oldalon távirányítású összekapcsolási kísérletek következtek.
A hatvanas évek végét Moszkvában töltöttem, illetve aspirantúrán dolgoztam a Szovjet Tudományos Akadémia Asztroszovjet nevű csillagászati kutatóintézetében – kezdi visszaemlékezését Horváth András.