Az első, idegeneknek szóló rádióüzenet évfordulója

Az első rádióüzenetet 33 évvel ezelőtt, 1974. november 16-án sugározták ki a feltételezett idegen civilizációk felé az Arecibo-i óriás teleszkóppal. Az elképzelés Frank Drake-től származott, és már akkor sem értett vele mindenki egyet.

Lancelot Hogben brit biológus és mesterségesnyelv-készítő már 1952-ben felvetette, hogy úgynevezett radiogyph-et, vagyis olyan rádióüzenetet kellene létrehozni, amely az információkat digitális kép formájában tartalmazza. Drake a 25 ezer fényévre lévő M13 gömbhalmaz felé kisugárzott üzenete két prímszám szorzatából (73 sor és 23 oszlop, összesen 1679 bináris jel) állt össze, az adás 169 másodpercig tartott, és ha jól fejtjük meg, akkor elvileg számos, a Földdel és az emberrel kapcsolatos információhoz juthatunk hozzá a DNS szerkezetétől és annak nukleotidjainak számától az emberi test felépítéséig és addig bezárólag, hogy a Naprendszer harmadik bolygóján élünk.

Azóta több kritika is megfogalmazódott az üzenetküldés módjával, illetve magával az üzenetküldéssel kapcsolatban is. Először is: ez a megoldás egyáltalán nem hibatűrő: ha valahol útközben egyetlen jel elvész, akkor az egész üzenet szétesik. Ezt a hibát az Encounter 2001 programban már kiküszöbölték: itt 300 ezer jelet sugároztak ki, és az üzenet redundáns volt.

A másik problémát az jelenti, hogy legalábbis kérdéses, hogy mit értene meg ebből egy földönkívüli civilizáció, hiszen miként Ernst H. Gombrich művészettörténész rámutatott az idegeneknek szánt képüzeneteket elemezve, "egy kép olvasása, bármely üzenet befogadásához hasonlóan, a lehetőségek ismeretétől függ: csak azt tudjuk felismerni, amit tudunk", és azért látjuk az Arecibo-i üzenetből összeálló képen az emberi alakot, mert tudjuk, hogy mi az. De ha nem tudnánk, akkor nem lennénk képesek értelmezni. Végül pedig súlyos probléma, hogy kinek van joga az egész emberiség nevében egy üzenetet útnak indítani; illetve, hogy nem túlságosan veszélyes-e ez ránk nézve. Martin Ryle angol királyi csillagász azt írta Drake-nek az adást követően, hogy egy egy esetleg „ellenséges vagy egyszerűen éhes” civilizációkkal benépesített világmindenségben óvatlanság elárulni a létezésünket. Amire Drake azt válaszolta, hogy késő, mert - miként Almár Iván fogalmaz - "a Földről a világűrbe kiáramló rádiósugárzás a hozzáértőnek évtizedek óta elárulja, hogy civilizációnk elérte a rádiótechnika szintjét." Ami viszont valójában nem érv, hiszen - egy hasonlattal élve - az, hogy egy ragadozókkal teli erdőben ropognak a lábunk alatt a gallyak, nem teszi indokolttá, hogy még fütyörészéssel is felhívjuk magunkra a figyelmet. Az üzenetküldéssel és annak lehetséges következményeivel (ezt a területet az utóbbi években aktív SETI-nek szokás nevezni) kapcsolatos viták ma mindenesetre hevesebbek mint valaha, hiszen egyre kevésbé csupán elméleti kérdésről van szó, és ennek megfelelően az Arecibo-i rádióüzenet évfordulói is mind fontosabbá válnak.

Kapcsolódó cikkek:
Skála az üzenetküldés veszélyeiről

Kapcsolódó linkek:
Az Arecibo-i üzenet (és megfejtése)
Encounter 2001
Almár Iván: A SETI szépsége (Jelezzen-e a Föld is? Aktív programok)