1959. szeptember 19-én jelent meg a Nature-ben az első, a modern értelemben vett SETI-vel foglalkozó cikk.
Miként a Nature mostani szerkesztőségi cikke is kiemeli, a SETI azóta sem tartozik a „csillagászat főáramához”. Részben azért nem, mert bár a témával foglalkozó tudósok mindent megtesznek ellene, a közgondolkodás továbbra is hajlamos összekeverni a SETI-t az UFO-lógiával; részben pedig azért, mert miközben nem lehet tudni, hogy létezik-e a kutatás tárgya, aközben a bizonyíték hiánya soha nem lesz a hiány bizonyítéka, akármeddig keresünk is.
Amikor Cocconi és Morrison cikke megjelent a Nature-ben, akkor még inkább arra számítottak, hogy viszonylag gyorsan választ fognak kapni. Ma már úgy tűnik, hogy az optimizmusra nincs különösebb ok, mert vagy legalábbis bonyolult, vagy egyenesen lehetetlen rábukkanni az esetleges idegen civilizációk létének nyomaira. A mostani Nature cikk meglehetősen visszafogottan valami olyasmit mond, hogy érdemes legalább kis mértékben támogatni a SETI-t, mivel ez a kis támogatás az esetleges siker esetén sokszorosan megtérülne: kevés dolog izgatja jobban az emberek fantáziáját, mint az, hogy egyedül vagyunk-e, és ezzel szerintem egyet is lehet érteni. Az pedig más kérdés, hogy a 75. vagy éppen a 100. évfordulón fogjuk-e majd még mindig olyan fontosnak érezni, hogy egyáltalán megemlékezzünk róla még akkor is, ha közben nem jutottunk előrébb.
Én azt remélem, hogy igen.
Kapcsolódó linkek:
A Nature 1959-es cikke
50 éve SETI (Nature)
Mintegy 20 év múlva érnek oda azok az üzenetek a Gliese 581 nevű csillaghoz, amelyeket most sugároztak ki Ausztráliából. Értelme ugyan nem sok volt, viszont bizonyos értelemben tünetértékű, ami történt.
