Egy vizsgálat szerint több mint száz korábban megfigyelt csillagot nem találunk, és ez akár az idegen civilizációk csillagmérnöki tevékenységének a jele is lehetne. De persze erősen kérdéses, hogy így van-e.
A kiindulási pont az, hogy „hacsak nem egy csillag egyenesen fekete lyukká omlik össze, úgy nem ismerünk olyan mechanizmust, ami ezt [az eltűnést] fizikailag lehetővé tenné” – miként a kutatás egyik résztvevője, Beatriz Villarroel fogalmaz. Mivel a Tejútrendszerben az utóbbi másfél évszázadban nem észleltünk szupernóvát, ez a megoldás kizárható.
A következtetése szerint legalábbis elképzelhető, hogy immár azért nem látunk egy olyan csillagot, amelyet korábban igen, mert a hipotetikus idegenek pl. Dyson-szférát építettek köréje, hogy minél jobban kihasználják az energiáját. És ez még csak nem is igazán új gondolat: korábban már történtek kísérletek pl. olyan idegen civilizációk megtalálására is, melyek egy egész galaxis energiáját csapolnák meg (ezek lennének az ún. Kardasov-civilizációk), és jelenleg úgy gondoljuk, – olvasható a kutatási jelentésben –, hogy „Univerzumunkban az ilyenek rendkívül ritkák, és nehéz őket megtalálni” (mármint ha léteznek egyáltalán, teszem hozzá én).
Az efféle kutatások a Stanislaw Lem lengyel író és gondolkodó által „csodakeresésnek” nevezett megközelítésen alapulnak. Azon, hogy a természet uniformizál: a fizikai törvények mindenütt ugyanazok, és ha valami rendkívülit látunk, ami nem illik bele a szokásos képbe, akkor kezdhetünk gyanakodni: talán egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció tevékenysége okozza az anomáliát.
Mint ahogy ez lehetne az egyik (bár korántsem egyetlen) megoldás a mostani esetben is. Itt – kissé leegyszerűsítve a technikai részleteket – a United States Naval Observatory (USNO) B1.0 katalógusát vetették össze a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) eredményeivel (kizárva a nagy sajátmozgással rendelkező kisbolygókat, üstökösöket és hasonlókat), hogy megtalálnák azokat az eseteket, amikor az SDSS-ben nem szerepel egy csillag, noha ott kellene lennie.
Dyson-szféra (fantáziakép)
Ezen a ponton négy feltételezéssel élhetünk.
Az első viszont nem hangzik különösebben izgalmasnak. A második már inkább (ezen a ponton pl. a „karrierjét” megfigyelési anomáliaként kezdő sötét anyag is az eszünkbe juthat). A harmadik eset azért alapvetően más, mert míg az első kettőre konkrét példákat tudunk, a harmadikkal kapcsolatban csupán annyit mondhatunk, hogy mai tudásunk szerint nem zárható ki – ami nem jelenti azt, hogy szükségképpen lehetséges is.
Még problémásabbá teszi az egészet, hogy idáig jutva különbséget kell tennünk aközött, hogy idegen civilizációk létezését tételezzük-e fel, vagy pedig olyan idegen civilizációkét, melyek a mi lehetőségeinket messze meghaladó mérnöki tevékenységre képesek. Értsd: nem csak az kérdés innentől fogva, hogy léteznek-e idegenek, de az is, hogy képesek lehetnek-e megvalósítani mindazt, amit nekik tulajdonítunk.
És ha mindez nem lenne elég, akkor azt is tegyük hozzá, hogy ez az egész a „hiányok Istene” típusú megoldáson alapul. Azon, hogy ha nem értjük, hogy mi történik, akkor egy felsőbbrendű entitás létére/beavatkozására hivatkozunk. Amivel viszont nem jutunk közelebb a magyarázathoz, hiszen valójában nem az adott entitással (Isten vagy egy fejlett civilizáció) való feltételezhető kapcsolata miatt használjuk az érvelést, hanem egyszerűen azért, mert nem értünk valamit (és ennek alkalmasint semmi köze sincs Istenhez vagy éppen a hipotetikus földönkívüliekhez).
Viszont bármire rámondhatjuk, hogy minden bizonnyal „miattuk”. Ad absurdum: akár a sötét anyag és/vagy a sötét energia is számításba jöhetne mint az „ő” tevékenységük eredménye (értsd: bármi, amit jelenleg nem tudunk megmagyarázni). Ezzel azonban feltehetően sem a fizikával, sem az idegen civilizációkkal kapcsolatos válaszokhoz nem jutnánk közelebb – mint ahogy minden bizonnyal a „hiányzó csillagok” esetében is ugyanez a helyzet. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kutassunk csillagmérnöki tevékenység nyomai után!
A Dyson-szféra nyomában
A Dyson-szféra nyomában - infravörös tartományban
Az eredeti cikk (Villarroel és társai 2016, Astronomical Journal)
A CNET beszámolója
Sloan Digital Sky Survey
United States Naval Observatory (USNO) B1.0 katalógusa
A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (International Academy of Astronautics, IAA) SETI Bizottsága tagjául választotta Almár Iván ajánlásával Galántai Zoltánt.
