Szombatra virradó éjszaka saját hordozórakétával pályára állt Japán legújabb nehéz távérzékelő műholdja. Az ADEOS-2 ma az egyik legnagyobb ilyen rendeltetésű űreszköz a Föld körüli pályán, egyben a valaha saját rakétával indított legnehezebb japán űreszköz. Az ADEOS-2 mellett egyébként három potyautas is helyet foglalt: két japán és egy ausztrál mikro-műhold. Ebben a cikkben az ADEOS-2 holdat és a H-IIA rakétát ismertetjük.
Kapcsolódó cikkek:
Az óriási japán H-IIA rakéta indítása teljesen rendben, a terveknek megfelelően zajlott, a startra 2002. december 14-én helyi idő szerint 10:31-kor (közép-európai idő szerint 02:31-kor) került sor, a Tokiotól 1000 km-re délnyugatra lévő Tanegashima Űrközpontból. Az ADEOS-2 rendben vált le a rakétáról 16,5 perccel később, majd újabb 31 perc elteltével kinyíltak a hold napelemei. Kicsit több mint fél órával az indítás után szépen sorban, a három mikro-műhold is pályára került.
Bár ez a hordozórakéta típus immár negyedszer kerül alkalmazásra, most előszőr fordult elő, hogy fedélzetén külföldi műhold is utazzon, és először repült négy műhold együtt. A negyedik H-IIA magassága 53 méter, tömege 286 tonna, költsége 9,4 milliárd jen (76 millió dollár) volt. A H-IIA sorozat első repülésére egyébként még 2001 augusztusában került sor. Kifejlesztésére azután indult, hogy a kilencvenes években a H-II jelű előd sorozatos kudarcokat szenvedett. Ekkor annak fejlesztésével leálltak, és - egy lépcsőt ugyan átugorva, de minden erőforrást egyetlen helyre koncentrálva - megkezdték a nagyobb és erősebb H-IIA tervezését. Az első H-IIA indításra 2001. augusztusában került sor, és teljes sikerrel zárult, hasonlóan a második és a harmadik starthoz.
Az ADEOS-2 műholdat a japán NASDA űrügynökség fejlesztette ki mintegy 70 milliárd jen (kb. 570 millió dollár) költségvetésből, miután az 1996-ban sikeresen pályára állított ADEOS (Advanced Earth Observing Satellite - Fejlett Földfigyelő Műhold) mindössze tíz hónapig működött. Az új műhold fedélzetén összesen öt japán, francia és amerikai műszer segítségével igyekeznek tanulmányozni a Föld globális időjárási rendszereit, a tervek szerint öt évig. A japán NASDA fejlesztette ki a műhold mikrohullámú letapogató sugárzásmérőjét (AMSR) és képfelvevő rendszerét (GLI). Az előbbi a vízkörforgást méri, az utóbbi klasszikus távérzékelési feladatokat végez, azaz fényképezi a felszínt, az óceánokat és a felhőket. Az amerikai NASA a SeaWinds nevű berendezést szállította az óceánok felett fújó szelek mérésére (A SeaWinds korábbi változatát a NASA QuikSCAT műholdján használták). Egy másik japán fedélzeti eszköz az északi és déli sarkvidék feletti ózonréteg változásait követi nyomon, míg a francia CNES űrügynökség által fejlesztett POLDER 2 nevű szenzor a felszínről visszavert napsugárzás irányát és polarizációját méri. A mintegy 3,7 tonna tömegű és 4 x 4 x 5 m-es (kisebb teherautónak megfelelő méretű) ADEOS-2 közel 800 km magas poláris pályán kering, ahonnan legalább négy naponta bolygónk bármelyik pontjára pillantást vethet. Mivel a műhold rendszereinek áramfelvétele közel 5000kW, ezért a műholdon egy hatalmas - 3 x 24 m-es - napelem található.
A NASA műholdja segíti a megbízhatóbb hurrikán-előrejelzést
Kína távérzékelő műholdat állított pályára
Az európai ENVISAT műhold követi a spanyol partoknál terjedő olajfoltot
A héten mutatták be az augusztus végén indított legújabb európai meteorológiai műhold első felvételét. A színes kompozit felvétel a felhőrendszerek drámai szerkezetét láttatja. Az MSG-1 felvételének érdekessége, hogy szinte napra pontosan 25 évvel az első európai meteorológiai műhold - a Meteosat-1 - indítása után készült, hisz a Meteosat-1 1977. november 23-án került pályára.
