A NASA QuikSCAT műholdjával készült globális tengeri széltérkép alapján kijelölhetők azok a helyek, ahol a leginkább érdemes partmenti szélerőműveket építeni.
Az 1999-ben felbocsátott QuikSCAT az óceánfelszín közelében fújó szél sebességét és irányát képes meghatározni. A mérés radaros elven működik. Azt használja ki, hogy a változó szél következtében más-más módon hullámzó vízfelületről másképpen szóródnak a fedélzeti radarberendezés által a vízfelszínre küldött mikrohullámok. A közel egy évtizedet átfogó adatbázisból most elkészítettek egy széltérképet.
A QuikSCAT adataiból készült széltérkép a szél átlagos teljesítmény-sűrűségét ábrázolja az északi félteke téli (fent) és nyári (lent) évszaka során. Az oldalt látható skála alapján a kék a kicsi, a vörös szín a kiugróan nagy értékeket jelöli. (Kép: NASA / JPL)
A szélenergia felhasználása során nem keletkeznek közvetlenül üvegházhatású gázok. Ezért ezt a bőségesen rendelkezésre álló „zöld” energiaforrást érdemes volna minél hatékonyabban az emberiség szolgálatába állítani. Ezt segíti, ha megbízható információval rendelkezünk azokról a helyekről, ahol folyamatosan és megfelelő erősséggel fúj a szél. Mivel a QuikSCAT adatai a tengerfelszínekre vonatkoznak, ebben az esetben természetesen a partok mentén építendő szélerőművekről lehet szó. Becslések szerint a világ energiaszükségletének akár 10-15%-át is lehetne fedezni a szél energiájából. A számítások azt mutatják, hogy a legalkalmasabb helyeken az egy négyzetméterre jutó termelés 500-800 W lehet. Az ugyancsak környezetbarát napenergiáéhoz (1 kW/m2) képest ez kevesebb ugyan, de azt is érdemes számításba venni, hogy a szélenergia a generátorokkal hatékonyabban és olcsóbban alakítható elektromos energiává, mint a napenergia a jelenleg gyártott napelemekkel. A jövőben akár úszó szélerőmű-telepek is elképzelhetők – ezek zajukkal kevésbé zavarnák a partmenti élővilágot, s nyílt vizek felett általában a szél is erősebb.
A térképen megjelöltek néhány helyszínt, ahol különösen érdemes volna a szélenergiát hasznosítani. Ilyen például Észak-Kalifornia, Tasmánia, Új-Zéland egy-egy jól meghatározott vidéke. Az adatbázis nem csak a szélenergia jobb felhasználását segítheti elő. Értékes információt nyújthat például a hajózási társaságoknak, amelyek így el tudják kerülni a legviharosabb tengeri útvonalakat.
Kapcsolódó linkek:
Óceáni széltérkép és a szélenergia hasznosítása (NASA)
A TOPEX/Poseidon és a Jason-1 küldetését továbbvivő amerikai-francia óceánkutató műhold Delta-2 rakétával startolt.
