Műholdas mérések alapján a felszín (nem a levegő) hőmérsékleti maximuma az elmúlt években megközelítette a 71 Celsius-fokot.
A Földön hagyományosan hőmérőkkel mérjük a hőmérsékletet, aminek megvan az elfogadott módszere. A meteorológiai jelentésekben hallott levegő-hőmérsékleteket például a felszín felett 1,2 m és 2 m közötti magasságban, a közvetlen napsütéstől takarva, de nem épület vagy fa árnyékában kell meghatározni. A műholdas távérzékelés is lehetőséget ad hőmérsékletmérésekre, a felszín által kibocsátott sugárzás jellegzetes színképére alapozva. Az alábbi térképen sem a szabványos levegő-hőmérséklet, hanem a talajfelszínre jellemző értékek helyi maximumát ábrázolták, a 2003 és 2009 között eltelt hét év adatait összesítve.
Bolygónk felszínének hőmérsékleti maximumai a 2003-2009 közti időszakban, a NASA Terra és Aqua műholdjának MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszereivel meghatározva. A színskálán a piros egyre sötétebb árnyalatai egyre nagyobb értékeknek felelnek meg, egészen kb. 70°C-ig. (Kép: NASA EO / J. Allen, R. Simmon, adatok: D. Mildrexler et al. 2011)
A földfelszín hőmérséklete lényegesen nagyobb tud lenni, mint a felette levő levegőé – ezt mindenki meg tudja erősíteni, akik járt már mezítláb egy forró nyári napon a tűző napsütésnek kitett homokon, betonon vagy aszfalton. A különbség oka a hősugárzás és hőáramlás törvényszerűségeiben keresendő. A levegő hőmérsékletét nem csak a Nap közvetlen hősugárzása és a talajból visszasugárzott hő, hanem a függőleges (le- és felszálló), valamint a vízszintes légáramlások is szabályozzák. Számít a levegő páratartalma is. A legmagasabb felszínhőmérsékletek ott várhatók, ahol derült az ég (semmi sem akadályozza a napsugárzás lejutását a talajhoz), magasan áll a Nap (közel merőleges a besugárzás iránya), a talaj száraz, a légmozgás gyenge, a talaj anyagának fényvisszaverő képessége pedig viszonylag kicsi.
A MODIS műszer 36 különböző látható és infravörös hullámhosszon végzi a méréseit. A Terra és Aqua földmegfigyelő holdak fedélzetén repülve minden nap végigpásztázzák az egész földfelszínt. Ezzel egyedülálló módon a teljes bolygóról gyűjtenek információt, nem úgy, mint a szükségképpen hézagos, egyenetlen területi lefedettségű felszíni meteorológiai mérőhálózatok. A helyszíni mérések különösen az extrém klímájú, ezért lakatlan vidékeken hiányoznak. A műholdas mérések tanúsága szerint a hét évből ötben (2004-2007, 2009) az iráni Lut-sivatag bizonyult a legforróbbnak. A rekordot, 70,7°C-ot 2005-ben mérték itt. Két másik évben más-más helyszínek nyerték el az első helyet. 2003-ban Queensland (Ausztrália), 2008-ban pedig egy Kínában fekvő sivatag, a Taklamakán volt a legforróbb felszínű vidék a Földön.
A fenti globális felszínhőmérséklet-térkép egy kinagyított részlete, közepén a legforróbb hellyel, az iráni Lut-sivataggal. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Bolygónk az űrből (7) – A földfelszín hőmérséklete
Tíz éve repül az Aqua
A felszínhőmérsékleti maximumok műholdas világtérképe (NASA EO)
Az új európai meteorológiai műhold felbocsátását egy orosz-kazah vita miatt kell július végére halasztani. Hol eshetnek le a Szojuz rakéta kiégett fokozatai?
