Még globálisabb műholdas esőtérkép

Már tesztelik és kalibrálják a február végén indított amerikai-japán GPM-Core műhold fedélzeti műszereit.

A Global Precipitation Measurement Core Observatory (GPM-Core) feladata a csapadékhullás, a víz földi körforgása globális felmérése lesz. Jelenleg még tart az a 60 napos tesztperiódus, amelynek során a földi irányítók ellenőrzik a fedélzeti kiszolgáló berendezések és a tudományos műszerek működőképességét. Március 4-én kapcsolták be először a műhold mikrohullámú sugárzásmérőjét. Ezzel az eső és a hó mennyiségéről gyűjtenek majd adatokat. Az első tapasztalatok szerint minden rendben van az Egyesült Államokban épített, egy japán H-2A rakétával pályára állított űreszközzel.

A japán és amerikai űrügynökségek szoros együttműködése a műholdas csapadék-megfigyelések területén 1997-ig nyúlik vissza. Ekkor állt pályára a TRMM (Tropical Rainfall Measuring Mission). Az űreszköz pályájából adódóan a 35°-os északi és déli földrajzi szélességek között, elsősorban a trópusi övezetben tudta felmérni a csapadéktevékenységet. Ezen a ma is szolgáló műholdon repül az első űrbe telepített csapadékradar, a mikrohullámú berendezésével pedig a közepes erősségű és heves trópusi esők előfordulási helyeit tudják feltérképezni.

A napi átlagos csapadékmennyiség térképe 1998 és 2011 között, a TRMM adatai alapján, mm-ben mérve. A heves esőzésekre jellemző sáv az Egyenlítő közelében sötétkék színnel rajzolódik ki. Míg a TRMM legfeljebb 35°-os szélességig tud méréseket végezni, az új GPM-Core műhold pályahajlása 65°-os. Az általa lefedendő további, mérsékelt égövi területeket világosszürkével jelölték. (Kép: NASA EO / Jesse Allen / TRMM Composite Climatology data, Robert Atlas, Jian-Jian Wang, Univ. of Maryland)

A kutatók a víz körforgásával kapcsolatos légköri folyamatok jobb megértése érdekében a GPM-Core számára az Egyenlítő síkjához képest nagyobb hajlásszögű pályát jelöltek ki. A csapadék és a párolgás a Föld egyik fontos folyamata, amely a napsütötte egyenlítői régiókból a hőt a pólusok felé szállítja. A vízkörforgást a napsugárzásból származó energia működteti, ami a szelek és a viharok kialakulásáért is felelős. A GPM-Core mérései lefedik majd az északi félteke legsűrűbben lakott vidékeit, hozzájárulva az időjárási és klímamodellek javításához, az extrém időjárási események és következményeik (árvizek, szárazságok, trópusi viharok, földcsuszamlások) előrejelzéséhez. Az új műhold műszerei a gyengébb esőre és hóra is érzékenyek lesznek.

Kapcsolódó cikkek:
Csapadékfigyelő műhold indult
Bolygónk az űrből (3) – Esőtérkép
Érdekli, hogy hol esik a Földön?

Kapcsolódó linkek:
A TRMM és a GPM-Core méréseiről (NASA EO)