A NOAA két legújabb műholdja mellett két új sorozat első darabjai is épülnek. Továbbfejlesztik a műholdas mentőrendszert is.
Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága ülésein az általános véleménycsere napirendi pontban a résztvevő országok és szervezetek beszámolnak előző évi eredményeikről. Az Albizottság legutóbbi, februári ülésszakán az USA Nemzeti Éghajlati Adatközponton (NOAA, National Oceanic and Atmospheric Administration) belül működő Nemzeti Környezeti Műholdas Adat- és Információs Szolgálat (NESDIS, National Environmental Satellite, Data, and Information Service) képviselője is tájékoztatta az Albizottságot.
2014-ben 13 évi működés után beszüntette működését a NOAA–16 műhold. 2000. szeptember 21-én indult és 2001. március 30-án kezdte meg szolgálatát. Élettartamát eredetileg 3 évre tervezték, amit jelentősen túlszárnyalt, végül poláris pályáján 70 655-ször kerülte meg a Földet.
A NOAA–16 2005. augusztus 28-án készített felvétele a Katrina hurrikánról. (Kép: NOAA)
A NOAA–16 is része volt az 1982 óta működő, nemzetközi műholdas mentőrendszernek (SARSAT), amelynek köszönhetően a kezdetek óta világszerte már 37 000 bajbajutott embernek sikerült segítséget nyújtani. 2014-ben Észak-Amerikában 240 embert mentettek ki. A mentési események közül 31 a tengeren történt (112 kimentett ember), továbbá 7 repülési (15 ember) és 72 szárazföldi (113 ember) segítségnyújtásra került sor.
A fejlesztés alatt álló, a műholdas mentőrendszert a navigációs szolgáltatással kombináló MEOSAR rendszer koncepciója. (Kép: NOAA)
Folyik a SARSAT továbbfejlesztése, az utóbbi években a navigációs műholdakat is felszerelik a segélyhívók jeleinek vételére alkalmas vevővel, ami a segélykérő helyének pontosabb meghatározását teszi lehetővé. 2014-ben elkezdték a rendszer tesztelését és befejeződött a földi rendszer kiépítése. A MEOSAR szolgálatszerű üzemelése 2018-tól várható.
Tavaly szeptemberben illesztették össze a GOES–R műhold két fő részét, ezután kezdték meg a tudományos műszerek felszerelését. A műhold indítását 2016-ra tervezik. (Kép: Lockheed Martin)
Éppen az ENSZ-ben elhangzott előadás napján indult a DSCOVR éghajlatkutató és űridőjárás-megfigyelő műhold, amely még jelenleg is úton van állomáshelye, a Nap–Föld-rendszer a Földtől a Nap irányában 1,5 millió km távolságban lévő L2 Lagrange-pontja felé, ahová várhatóan májusban érkezik meg. A nyárra tervezik a Jason–3 oceanográfiai műhold indítását. Jól halad a NOAA két következő műholdjának építése. A GOES–R a geoszinkron pályán keringő környezetvédelmi és időjárási műholdak új generációját képviseli, jövőre állhat pályára. A nyugati félgömb időjárásának előrejelzéséhez fog légköri és földfelszíni mérési adatokat továbbítani. 2017 elején állhat pályára a JPSS–1 műhold, amely a 2010-ben létrehozott közös poláris műholdrendszer (Joint Polar Satellite System) első, alacsony, poláris pályán keringő műholdja lesz.
A 2017-ben indítandó JPSS–1 műhold a szerelőcsarnokban. (Kép: Ball Aerospace & Technologies Corp.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Véget ért a COPUOS STS ülésszaka
Űrülés Bécsben
DSCOVR: végül repül
A Galileo a keresés és mentés szolgálatában
Egy öreg műhold vége
Hamarosan hiány lesz földmegfigyelő műholdakból
Az ENSZ Világűrbizottsága
A Tudományos és Technikai Albizottság ez évi ülésszaka
Előadás az ENSZ ülésszakon – NOAA (pdf)
A NOAA–16 küldetésének végéről
NOAA SARSAT műholdas mentőrendszer
GOES–R
Joint Polar Satellite System (JPSS)