A jellemzően 5000 m feletti magasságban kialakuló pehelyfelhőket űreszközökkel is vizsgálják.
A cirrus, amelynek több fajtája is létezik, apró jégkristályokból áll. A kristályok egymástól viszonylag távol helyezkednek el, így ez a felhőtípus meglehetősen átlátszó. Ennek ellenére a cirrusfelhők lényeges szerepet játszanak a klíma alakításában – a feltételezések szerint összességében melegítik a légkört. Hogy pontosan mennyire, annak kiderítésében a műholdas adatok is segíthetik a kutatókat.
Az alábbi képet a NASA Terra földmegfigyelő műholdjának MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) berendezésével készítették 2015. április 2-án, a Csendes-óceán déli része fölött. A kép a természetes színeket adja vissza. A cirruszfelhők azok a szálas szerkezetű, függőleges sávok, amelyek a kép középső részét uralják.
(Kép: NASA EO / Jesse Allen / CATS team / John Yorks / Matthew McGill)
A vízszintes piros vonallal jelölt szakasz felett a felvétel készítését megelőző órákban haladt át a Nemzetközi Űrállomás (ISS), amelynek külső részére idén év elején került fel és a japán Kibo kutatómodulon már működik az amerikai CATS (Cloud-Aerosol Transport System) nevű berendezés. Az űrállomás kis hajlásszögű pályájáról a trópusi és közepes földrajzi szélességű területek fölött gyűjtött légköri adatok jól kiegészítik a poláris pályáról végzett műholdas méréseket. Ezek azok a vidékek is, ahol cirrusfelhők a legelterjedtebbek.
A CATS a lidar elvén működik: három hullámhosszon (355, 532 és 1064 nm) lézerimpulzusokat küld le az ISS-ről, és detektálja a visszavert jeleket. Ezek alapján egyfajta keresztmetszetet tud készíteni az alatta levő felhőzetről. Információt ad a por, a füst részecskéinek, az aeroszoloknak a helyzetéről és összetételéről a légkörben, illetve a felhőrétegek magasságáról és vastagságáról gyűjt adatokat.
A műholdfelvétel alatti grafikonon a sötétebb piros szín olyan vastagabb (átlátszatlanabb) felhőket jelez, ahonnan erősebben verődnek vissza a lézerimpulzusok. Az egész szakaszon végig, de különösen a grafikon és a kép jobb oldalán jól kirajzolódnak így az alacsony gomolyfehők (cumulus). A 10-13 km közötti magasságban húzódó cirrusfelhők másmilyenek. A CATS adatok egy meglehetősen összetett, többrétegű struktúrát rajzolnak ki, holott a légköri modellekben – jobb híján – általában egyszerűbb rétegzettségű felhőzettel számolnak. Az ittenihez hasonló profilok segítik a kutatókat a felhőzet függőleges rétegzettségének jobb megértésében, pontosabb modellek megalkotásában. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
GYORSHÍR: Úton a Dragon CRS-5
NASA tervek a Föld megfigyelésére
Lidar űralkalmazásokhoz
A felhőzet „felszeletelése” a CATS berendezéssel (NASA EO)
Az arktiszi jégtakaró vastagságán is kimutatható volt, hogy a 2013-as nyár hűvösebb volt az előző évieknél.
