Az ESA SMOS műholdja és két, amerikai, illetve japán társa betekintést nyújt a trópusi viharok születésébe, ami segítheti a szélsőséges tengeri időjárás előrejelzését.
Az ESA SMOS műholdja 2009 óta kering a Föld körül. (Kép: ESA / AOES Medialab)
Idén különösen erős az El Niño jelenség, ezért a Csendes-óceán vízfelszíni hőmérséklete jóval magasabb a szokásosnál, ami kedvez a trópusi ciklonok kialakulásának. (Az idei tájfunszezon 1971 óta az ötödik legerősebb, a maga nyolc jelentős tájfunjával.) Augusztus végén Hawaii közelében egyszerre három jelentős, 4-es kategóriájú tájfun is kialakult (az ötfokozatú skálán a 4-es erősségű ciklon 200–250 km/ó szélsebességgel jár, és katasztrofális károkat okoz).
A három tájfun mozgását bemutató animáció, a cikkben szereplő három műhold mikrohullámú (L-, illetve C-sávban végzett) mérései alapján. (Videó: Ifremer / N. Reul, J. Tenerelli & E. Zabolotskikh /ESA SMOS+STORM project)
A Kilo, az Ignacio és a Jimena tájfun-hármasikrek a NASA Terra műholdjának felvételein. (Kép: NASA)
A szélsebesség és a tájfun haladási irányának pontos előrejelzésében a műholdak is szerepet kapnak. Az ESA SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity, a talajnedvességet és tengervíz sótartalmát mérő) műholdjának mikrohullámú detektora a talajnedvességet és az óceánok sótartalmát vizsgálja, emellett az ESA úttörő kutatásokat végzett, hogy lehet a mérésekből a felszín közeli szélsebességre következtetni. Hasonló méréseket végez az amerikai SMAP és a japán GCOM–W műhold is, a kutatásokban ezeknek az adatait is felhasználták. A kutatásban a francia Ifremer oceanográfiai intézet és a brit meteorológiai szolgálat (UK Met Office) szakemberei vettek részt.
Amerre a tájfunok elhaladnak, több fokkal csökken a vízfelszín hőmérséklete, mert a forgószél hatása a felszínre szívja a mélyebb rétegekből az óceán hidegebb vizét. (Kép: Ifremer / N. Reul / ESA SMOS+STORM project / REMSS)
A vízfelszín hőmérsékletét mérve kirajzolódik a három tájfun útja, mert a trópusi viharok felkavarják az óceán vizét, és a mélyebb rétegekből a hidegebb vizet a felszín közelébe emelik. Az óceán és a légkör közötti, ilyen léptékű kölcsönhatás fontos a trópusi viharok előrejelzése szempontjából. A vizsgálat eredményei kiemelik a passzív mikrohullámú szenzorok jelentőségét. A jövőre nézve fontos megállapítás, hogy érdemes lenne a különböző mikrohullámú sávokat egyetlen műholdról vizsgálni.
A klorofill koncentrációjának változása a tájfunok elhaladása nyomán. (Kép: Ifremer / N. Reul / ESA SMOS+STORM project / NASA / GSFC / OBPG) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Nemcsak sós, savas is
Só és éghajlat
2017-ig marad az európai „vizes műhold”
Az első „vizes” képek
Kettős európai start
Három tájfun a Csendes-óceánon (ESA)
SMOS honlap (ESA)
A NASA SMAP műholdja
A japán GCOM–W (Sizuku) műhold
Még nem... de a klímaváltozással együtt járó tengerszint-emelkedés az elkövetkezendő évtizedek során érzékenyen érintheti a partok közvetlen közelében levő amerikai indítóhelyeket.
