Fél évszázada dolgoznak geoszinkron pályán meteorológiai műholdak. Jelenleg hét ország és öt szervezet végez meteorológiai megfigyeléseket az űrből.
Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága ez évi, január 30. és február 10. között Bécsben tartott ülésén a hagyományoknak megfelelően számos résztvevő ország és szervezet szakmai előadásban számolt be eredményeiről, terveiről. Mai cikkünkben az távérzékelés új eredményeit tárgyaló napirendi pontban a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) részéről elhangzott előadásból mutatunk be néhány érdekességet. Az előadás a NOAA széleskörű tevékenységén belül a szervezeten belül működő Nemzeti Környezeti Műholdas Adat- és Információs Szolgálat (NESDIS, National Environmental Satellite, Data, and Information Service) munkájáról szólt.
A NOAA legújabb műholdja, a GOES–R (GOES–16) felvétele a Földről és a Holdról 2017. január 15-én. (Kép: NOAA / NASA)
A GOES–R rendszerterve. (Kép: NOAA)
A NOAA rendszeresen áttekintést az az ENSZ részére meteorológiai műholdjairól, a mostani előadás aktualitását a GOES–R felbocsátása mellett az adta, hogy fél évszázada, 1966. december 7-én állították pályára az első geostacionárius időjárási műholdat, az ATS–1-et (Applications Technology Satellite). A 340 kg tömegű műhold 3 km felbontású felvételeket készített, és 1978 végéig volt szolgálatban. Ezzel kezdődött az a sikeres sorozat, amelynek legújabb állomása a GOES–R. Kiemelkedik a sorozatból a GOES–3, amelyik nem kevesebb mint 38 éven keresztül működött. Az 1978. június 16-án indított műhold már „látta” és megörökítette a Mount St. Helens 1980-as kitörését, végül 2016. június 29-én kapcsolták ki. 1989-ig működött időjárási műholdként, utána pedig távközlési reléállomásként hasznosították, elsősorban az antarktiszi kutatóállomásokkal való kapcsolattartást biztosította.
Fantáziarajz a tavaly nyári kikapcsolásáig 38 éven keresztül működő GOES–3 műholdról. (Kép: NASA / Wikipedia)
Bemutatták a NOAA legújabb és a közeljövőben indítani tervezett földmegfigyelő műholdjait (lásd a képen). A Jason–3 és a 2015-ben indított DSCOVR tavaly óta működik, bár utóbbinak éppen a földmegfigyelő szolgáltatása vált bizonytalanná a NASA jövő évi költségvetésére vonatkozó tervek értelmében. Idén folytatódhat a több amerikai intézmény és a tajvani űrkutatási szervezet (National Space Organization, NSPO) együttműködésében készülő COSMIC (Constellation Observing System for Meteorology, Ionosphere, and Climate) sorozat. A GOES–R egy új sorozat első műholdja, a képen a következő három eszköz tervezett indítási időpontja látható. Megkezdődhet az alacsony poláris pályán keringő műholdakból álló JPSS (Joint Polar Satellite System) sorozat, amelynek folytatása azonban már a jövő évtized(ek) zenéje.
A NOAA legújabb és tervezett műholdjai.
Végül, de nem utolsósorban áttekintő ábrát mutattak be a világ jelenleg üzemelő földmegfigyelő műholdjairól (lásd a képen). A műholdakat hét ország és öt nemzeti, illetve nemzetközi szervezet üzemelteti. A műholdak egy része alacsony Föld körüli pályán kering, ez a földmegfigyelő holdak esetében mindig a majdnem pontosan poláris, 700–900 km közötti magasságú napszinkron pályát jelenti. A műholdak másik nagy csoportja a geoszinkron pályáról végzi a megfigyeléseket, de három olyan is van, amelyik a Nap–Föld-rendszer L1 Lagrange-pontjából, azaz mintegy 1,5 millió km távolságból figyeli bolygónkat.
A világ földmegfigyelő műholdjai. (A kép részletei nagyobb felbontásban jól láthatók. Forrás: NOAA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ülésezett az ENSZ Albizottság
Napfigyelő földfigyelő
Színesebb és élesebb
A századik EELV
Új NOAA fejlesztések
DSCOVR: végül repül
ENSZ Világűriroda (UN OOSA)
A COPUOS STS 2017. évi ülésének anyagai
Az ülésszakon elhangzott technikai előadások listája (letölthető anyagokkal)
A NOAA előadása
NOAA
NESDIS