Aszály északon is

Az USA délnyugati területein tartós a szárazság, de 2020-ban a középső területekre is átterjedt.

A közelmúltban írtunk a Dél-Amerika déli területeit sújtó szárazságról, amelynek kialakulásáért szakemberek a La Niña időjárási helyzetet teszik felelőssé. A trópusi Csendes-óceán középső és keleti területén a tengervíz átlagosnál alacsonyabb hőmérséklete azonban Észak-Amerikában is érezteti hatását. Az aszály az Egyesült Államok nyugati területein 2020 tavaszán kezdődött, majd nyáron és ősszel egyre súlyosbodott a helyzet. Augusztusban már az ország területének harmadán volt kimutatható legalább mérsékelt szintű aszály. Decemberre ez a terület már az ország felére terjedt ki, miközben az ország 33%-án az aszály mértéke az USA országos aszályfigyelő szolgálata (U.S. National Drought Monitor) adatai szerint „szélsőséges” vagy „rendkívüli” minősítést kapott. Kezdetben Colorado, Utah és Nevada államokban, valamint Kalifornia északi részén volt legrosszabb a helyzet, nyáron és ősszel azonban az aszály sújtotta terület átterjedt Arizonára, Új-Mexikóra, Texasra és a Sziklás-hegység és a Mississippi között elterülő síkságokra is.

Az aszály elsősorban az Egyesült Államok nyugati területeit sújtotta, a térkép a 2020. december 8-i állapotot mutatja. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin, National Drought Mitigation Center)

Szakemberek szerint annak ellenére, hogy 2019-ben és 2020 elején alig voltak aszályos területek az Egyesült Államok területén, a mostani aszály abba a 2000 óta tartó, több évtizedes tendenciába illeszkedik, amelynek következtében az ország délnyugati területeit kisebb megszakításoktól eltekintve folyamatosan sújtotta a szárazság. A 2020-as szokatlanul száraz és meleg időjárás következményei többféleképpen is megmutatkoztak. Egyrészt szokatlanul gyakoriak és pusztítóak voltak az erdőtüzek. A mezőgazdaságban sokhelyütt alacsonyak voltak a terméshozamok, a farmereknek nehézséget okozott, hogy hozzájussanak az öntözéshez és az állattartáshoz szükséges vízhez. A víztározók, a tavak és a folyók vízszintje sok területen rendkívül alacsonyra süllyedt. A vízhiányt az alsó térkép szemlélteti, amely a NASA GRACE-FO műholdpárosának mérései alapján a talaj víztartalmát mutatja. A bordó legsötétebb árnyalatával színezett területen átlagosan 50 évenként egyszer fordul elő ilyen súlyos szárazság.

A talaj nedvessége az Egyesült Államok területén a GRACE-FO műholdak mérései alapján. A színek a talaj nedvességtartalmát mutatják 2020. december 7-én, a decemberi sokéves átlaghoz viszonyítva, percentilisben (százalékosztályban) kifejezve. A sárga-vörös-bordó területeken a talaj szárazabb az átlagosnál, a kék különböző árnyalataival jelölt területeken nedvesebb. A legsötétebb bordó 2 percentilisek felel meg, azaz ezeken a területeken csak az decemberek 2%-ában, azaz kb. 50 évenként egyszer fordul elő ilyen mértékű szárazság. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin, National Drought Mitigation Center)

A NASA Marshall Űrközpont kutató meteorológusa szerint a délnyugati monszun erőssége elmaradt a szokásostól, ezért szárazsággal küzdenek azokon a területeken, ahol a vízháztartás fő forrása a monszun által hozott csapadék. Tekintettel a La Niña helyzetre (ami általában az USA délnyugati területein szárazabb időjárással jár) nagy valószínűséggel a téli csapadékmennyiség is elmarad a szokásostól, ezért télen sem várható javulás, ami miatt jövőre még súlyosabb helyzettel kell szembenézni.

Kapcsolódó cikkek:
Dél-amerikai aszály
Kaliforniai tűzvész
Európai aszály
Súlyos aszály Chilében

Kapcsolódó linkek:
Kiszáradó Nyugat (NASA Earth Observatory)