Szokatlanul erős légköri folyó

A műholdalapú feljegyzések kezdete óta nem fordult elő ilyen heves esőzést okozó légköri folyó az Alaszkai-öböl térségében.

Az intenzív légköri folyó 2024 szeptemberében sepert végig a Csendes-óceán északkeleti szegletét alkotó Alaszkai-öblön, Heves esőzéseket okozva Kanada Brit Columbia tartományának tengerpartján és Alaszka délkeleti partvidékén. Időtartama és a csapadék koncentrációja alapján vélik úgy a szakemberek, hogy a műholdak adatain alapuló adatgyűjtés 2000. évi kezdete óta nem alakult ki ilyen erőteljes légköri folyó. Az idén szeptemberi légköri folyó Délkelet-Ázsiából indult, végigfutott a Csendes-óceán fölött, majd az észak-amerikai partokat elérve heves eső formájában zúdította vízpáratartalmát a szárazföldre.

A kiterjedt vihart a NASA Suomi NPP műholdja 2024. szeptember 22-én fényképezte le a VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) kamerával. A Délkelet-Ázsiából induló, és a Csendes-óceán fölött végigfutó légköri folyó a kép készítésekor érte el Észak-Amerikát. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; VIIRS adatok: NASA EOSDIS LANCE, GIBS/Worldview és Suomi National Polar-orbiting Partnership)

Bár néhány korábbi cikkünkben is szerepeltek már a légköri folyók, érdemes rövid kitérőt téve megismerni a jelenség részleteit. A légköri folyók a földiekhez hasonlóan hosszú és viszonylag keskeny képződmények, innen ered a nevük. A trópusoktól távoli területeken ezek szállítják a legtöbb vízpárát, egy átlagos légköri folyó annyi vizet szállít, mint a Mississippi a torkolatánál, de a rendkívül intenzívek víztartalma ennek akár a 15-szörösét is elérheti. A szárazföldet elérve viharos szél kíséretében, eső vagy hó formájában szabadulnak meg az óriási vízmennyiségtől, esetenként súlyos károkat okozva. A légköri folyók többsége azonban gyenge, viszonylag ártalmatlan, a szállított csapadék jótékony hatású, így a globális vízkörzés kulcsfontosságú elemét alkotják.

A NASA DSCOVR (Deep Space Climate Observatory) szondájának EPIC (Earth Polychromatic Imaging Camera) kamerája 2024. szeptember 24-én az L₁ Lagrange-pontból, azaz mintegy 1,5 millió km távolságból örökítette meg a légköri folyó felhősávját. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; adatok: DSCOVR EPIC)

Az idén szeptemberi légköri folyó napokig tartó esőzést okozott Alaszka délkeleti részén és Brit Columbia partvidékén. A Brit Columbia tengerpartján fekvő Bella Bella városban például szeptember 21–24 között naponta 50–100 milliméter eső esett, Az alaszkai Yakutatban szeptember 23–24-én 25 milliméter eső hullott.

2019-ben a légköri folyók osztályozására alkalmas skálát vezettek be, amelyik a jelenség időtartamán és maximális intenzitásán alapul. A képeken látható, szeptemberi légköri folyó Bella Bella térségében a legmagasabb, 5-ös kategóriát érte el, északabbra és délebbre csak alacsonyabb fokozatú maradt. A Csendes-óceán északi térségében az elmúlt 23 évben megfigyelt légköri folyókéhoz képest anomálisan magas volt a szeptemberi jelenséget jellemző másik paraméter, az integrált víztranszport (IVT, integrated water transport).

A NOAA infografikája összefoglalja a légköri folyók (AR, atmospheric river) legfontosabb jellemzőit. A Csendes-óceánt átszelő légköri folyó Észak-Amerika nyugati partját elérve a domborzat hatására megemelkedik, és víztartalmát a szárazföldre hullatja. Amerika nyugati partján az éves csapadékmennyiség 30–50%-áért a légköri folyók felelősek. A legerősebbek 7,5–15-ször annyi vizet szállíthatnak, mint a Mississippi. Szélességük jellemzően 400–600 km. (Infografika: NOAA)

Kapcsolódó cikkek:
Földcsuszamlás okozta cunami
Holdfényes szigetek
Légköri folyó északon
Legalább az űrből látszott

Kapcsolódó linkek:
An Uncommonly Strong Atmospheric River (NASA Earth Observatory)
What are atmospheric rivers? (NOAA)