Hasznos élettartamának végén a geostacionárius pályáról közel 400 km-rel magasabbra helyezték az indiai távközlési műholdat.
A március vége felé sikeresen elvégzett műveletről az Indiai Űrügynökség (Indian Space Research Organisation, ISRO) számolt be. A 12 C-sávú transzponderrel felszerelt, eredetileg 8 éves működési időtartamra tervezett GSAT-12 még 2011 nyarán állt pályára. Feladata az elszigetelt vidéki települések távközlési összeköttetéseinek javítása, a távoktatás és távgyógyítás támogatása volt. Pótlására 2020-ban bocsátották fel a CMS-01 (GSAT-12R) műholdat. Akkor az eredeti GSAT-12-t a 83° keleti hosszúságnál levő geostacionárius pozícióból átirányították 47,96°-hoz. Most azonban a megmaradó hajtóanyag felhasználásával „eltakarították” a jövőbeli geostacionárius műholdak útjából.
A GSAT-12 indításához készített grafika 2011-ből. (Kép: ISRO)
Ezt az eltakarítást – némi képzavarral – akár „szőnyeg alá söprésnek” is lehetne nevezni, de a megoldás teljesen összhangban van a nemzetközi ajánlásokkal. Az egyenlítői sík közelében húzódó geostacionárius pályaív értékes hely, hiszen az itt, 35 786 km magasban keringő űreszközök pontosan ugyanannyi idő alatt kerülik meg a Földet, mint ameddig bolygónk egy teljes fordulatot megtesz tengelye körül. Így a geostacionárius műholdak a Földnek az adott pozícióból látható oldalát folyamatosan meg tudják figyelni, illetve a felszínről állni látszanak az égen. Elsősorban távközlési és meteorológiai műholdakat szoktak ilyen magasságban üzemeltetni. A Föld körüli térségben ez az egyik legnépszerűbb és a leginkább használt pálya. Az űrtevékenység fenntarthatósága miatt fontos érdek a már használaton kívüli űreszközök eltávolítása innen.
A kimustrált, de még manőverezhető geostacionárius műholdaktól való megszabadulás módja a pályamagasságuk megemelése. A cél, hogy legalább 100 évig ne legyenek útban akkor sem, ha már helyváltoztató képességük hiányában a különféle pályamódosító hatások – például a Föld gömbtől eltérő alakja, a Hold és a Nap gravitációs hatása, a Nap sugárnyomásából adódó perturbációk – fokozatosan befolyásolják keringési magasságukat. A GSAT-12 számára ez egy minimum 261 km-es pályamagasság-emelést jelentett. 8Végül közel 400 km-rel magasabbra került.) A magasság megemelését az ISRO irányítóközpontjának szakemberei hét különböző manőver sorozatával hajtották végre. További négy manőverrel a pálya hajlásszögét is megnövelték, amivel felhasználták a fedélzeten megmaradó hajtóanyag maradékát is. Üzemanyagot nem szabad hagyni a forgalomból kivont műholdakon, ahogyan akkumulátoraikat is le kell választani az energiatermelő napelemekről és le kell meríteni. Mindez azért szükséges, nehogy véletlenül később egy robbanás nyomán űrtörmelékfelhő keletkezzen, veszélyeztetve a többi űreszköz épségét. Március 23-án a GSAT-12 fedélzetén minden mozgó alkatrészt (vagyis a térbeli helyzet stabilizálására szolgáló pörgettyűket) is leállítottak, és lekapcsolták a transzpondereket is. Így mostantól a néhai indiai műhold ún. temetői pályán, némán és irányítatlanul, passzív űrszemétként folytatja keringéseit a Föld körül.
A GSAT-12 volt a 23. indiai geostacionárius műhold, amelyet ilyen módon vontak ki a működésből. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Rakétaindítások hete
Újabb indiai távközlési hold
Mi a pálya? (3. rész)
TDRS-4: 22 év után temetői pályán
Rejtőzködő űrszemét
Helyzetkép az űrszemétről
A GSAT-12 lekapcsolása (ISRO)