Havonta jelentkező összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreit tartalmazza, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégis érdekesek. Kezdjük indiai hírekkel.
Az indiai PSLV-C56 rakétaindítással került pályára a DS-SAR radaros távérzékelő, valamint hat másik (kisebb) műhold. (Erről portálunk akkor beszámolt.) A jármű 20 perccel a start után érte el a kijelölt 536 km magas, 5° hajlásszögű körpályát. Amennyiben a PS4 nevű végfokozatot magára hagyják, akár 25 évig keringett volna ott, mint űrszemét. Ezért másnap – a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően – a rakétafokozat kétszeri gyújtásával, azt lehozták (a gyorsabban tisztuló) 300 km-es körpályára, majd „passziválták”. Az utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy maradék üzemanyagát kifúvatták, így később az eszköz nem robbanhat fel.
Augusztus 8–10. között az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) Vikram Sarabhai Űrközpontja (VSSC) három Gaganyaan stabilizálóernyő-tesztet hajtott végre egy speciális rakétaszánrendszert használva, a Chandigarh-ban található Ballisztikus Rakéta Kutató Laboratórium területén. Annak érdekében, hogy értelmezni tudjuk a kísérletet, tekintsük át a tervezett indiai személyszállító űrhajó ejtőernyőrendszerének működését.
A leszállás ejtőernyős szakaszában összesen tíz ernyő működik. A folyamat az űrkabinon található két ejtőernyőkonténer-ajtó lerobbantásával indul, amit egy-egy kisméretű stabilizáló ernyőt kihúzó ejtőernyő indítása követ. Ezek rántják ki a (jelenlegi tesztekben vizsgált) egy-egy stabilizáló ernyőt. A stabilizáló ernyő feladata a még nagy sebességgel zuhanó kabin billegésének, forgásának megállítása, annak érdekében, hogy a fő ejtőernyő nyitása előtt az (utasaival) megfelelő, stabil térbeli helyzetben legyen. Miután a kabint a két (vagy akárcsak egy) ernyő stabilizálta, az(oka)t leválasztják – nehogy a főernyő rácsavarodjon. Ezt követően három kisméretű főernyőkihúzó ejtőernyő húzza ki tartályából a három főernyőt, melyek közül akár kettő is elegendő a kabin vízre érésekor már elfogadható sebességre lassításához. (Fontos megjegyezni, hogy mind a stabilizáló ernyők, mind pedig a főernyők kihúzására szolgáló kisméretű ernyők tesztjeit – sikeresen – már ez év elején elvégezték. Egy főernyő működését pedig korábban már vizsgálták szállítórepülőgépből kidobott teherrel, amiről egy korábbi mozaikunkban már be is számoltunk.)
Az augusztusi rakétaszános kísérletekben vizsgált stabilizáló ernyő átmérője 5,8 méter és egy szalagokból álló kónusz, mely megoldásnak köszönhetően minimális a nyitáskor jelentkező sokk (nagy sebesség vs. hirtelen lassulás), mely széttéphetné a félgömb és zárt textil szerkezetet. A három fenti napon három szcenáriót vizsgáltak. Első nap azt, hogy ha az ernyő nem fokozatosan, hanem robbanásszerűen fújódik fel, a második napon ennek az ellenkezőjét, amikor az ernyő szinte lobog, nehezen telik meg levegővel. Végül augusztus 10-én azt az esetet szimulálták, amikor az űrkabin a lehető legnagyobb állásszöggel zuhan (repül) az ernyő nyitásának pillanatában. A kísérletsorozatról videók itt tekinthetők meg. A fenti tesztsorozat gyakorlatilag
Még 2022. augusztus 10-én az űrhajó mentőrakéta-rendszerét tesztelték statikus módban, sikeresen. Nyolc nappal később a Hindustan Aeronautics Limited átadta az ISRO-nak a Gaganyaan kabint burkoló elemeket, és a nagymagasságú megszakítási kísérlethez szükséges mentőrakétát. Ezeket összeépítették egy kabinmakettel, hozzákapcsolták a stabilizáló („sajtkockázó”) lenyíló rácsokat, majd az egészet ráhelyezték a GSLV rakéta L40-es fokozatára, mely a teljes GSLV Mk.3 rakétát (újabb nevén LVM-3) helyettesíti, hisz itt nem kell elérni a Föld körüli pályát. Ezt a „szerelvényt” hívják TV-D1-nek (Test Vehicle D1).
E sorok írásakor (szeptember 1-jén) a TV-D1-gyel végrehajtandó nagymagasságú repülés-megszakítási és kabinmentési kísérletet „napokon belülre” várjuk. Fontos, izgalmas és látványos tesztről van szó! A rakétarendszer – melynek szélcsatorna modelljét mutatják fotóink – az L40-es rakétával 11 km magasságig emelkedik, ahol megszakítják a repülést, szimulálva ezzel a hordozóeszköz végzetes meghibásodását. A mentőrakéta-rendszer ekkor a kabint letépi a rakétáról, majd az ballisztikus (tehetetlenségi) pályán eléri a 15–16 km-es magasságot. Ezután – némi zuhanást követően – beindul a mentőernyős fékezési szekvencia (lásd korábban), melynek végén a Gaganyaan kabin tömegmakettjének sima leszállást kell végrehajtania az Indiai-óceánban.
(Képek: ISRO)
Eközben folynak a munkálatok a szükséges létesítményekkel kapcsolatban is. Elkészült – és jelenleg áll audit alatt – a parancsnoki/visszatérő (orbitális) modul építésére szolgáló csarnok. Folyik az LVM-3 rakéta startállásának átalakítása úgy, hogy az személyzetes repülések indítására is alkalmas legyen. Azzal kapcsolatban viszont továbbra is ellentmondásosak a hírek, hogy a maximum három fővel, egy hetes önálló repülésre alkalmas Gaganyaan első személyzetes tesztjén hányan lesznek a kabinban és mennyi időre tervezik a repülést. Jelenleg az 1 fő, illetve a 3 fő és az 1–3 nap információkkal lehet találkozni. E sorok szerzője sehol nem találkozott 2 fős és 3 napnál hosszabb orbitális „berepüléssel”.
(Holnap folytatjuk, még mindig indiai vonatkozású hírekkel – a Holdról.)
Kapcsolódó cikkek:
Indiai rakéta újabb szingapúri műholdakkal
Ázsiai mozaik – 2023. július (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2023. július (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. december (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. augusztus (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. július (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. június
Ázsiai mozaik – 2023. augusztus (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2023. augusztus (3. rész)
A Csándráján-3 ma sima leszállást hajtott végre a Hold déli pólusvidékén.
