A JAXA japán űrügynökség továbbra sem tétlenkedik, sorra rukkolnak elő a különböző missziótervekkel. Az egyik új projekt keretében egy teherűrhajót terveznek a Nemzetközi űrállomáshoz. A neve HTV lenne.
Az ISS 16 nemzet összefogásával épül. Japán egy igen összetett modul megépítésével (Japanese Experiment Module, másnéven Kibo) képviselteti magát az űrállomás-programban. 2000 óta 3 fős, ma az űrsikló-program szüneteltetése miatt kétfős legénység tartózkodik folyamatosan a Nemzetközi Űrállomáson. Az űrhajósok ellátására, kísérleti eszközök felvitelére, a vízutánpótlásra, üzemanyag-ellátásra (időnként a fékeződés miatt meg kell emelni az ISS pályáját) jelenleg csak az orosz Progressz teherűrhajó képes. Viszont a kiépülő Nemzetközi Űrállomás szükségleteit a Progressz nem tudja majd ellátni. A japán szakemberek 1997 óta dolgoznak egy teherűrhajó, a H-2A hordozórakéta által indítandó HTV tervén.
Az űrhajó 6 tonnát szállíthat majd, és 400 km magasságot képes elérni. Úgy tűnik a japán remények szerint a HTV megbízhatóbb, és gazdaságosabb lenne, mint az eddigi szállítási eszközök. A teherűrhajó mérete megközelítőleg akkora lesz majd, mint egy autóbusz, három főbb részből áll.
Egy űreszköz számára mindenképp fontos, hogy kiállja a világűr mostoha körülményeit, külön figyelembe kell venni az űrszemét becsapódásának veszélyét is. A japán teherűrhajó burkolatát tesztelték a kutatók, és az eredmények kimutatták, hogy jól fogja bírni az utazást. 6 km/s-os sebességgel különböző méretű alumínium labdákkal bombázták a tervezett külső fal egy próbaelemét, ami rendkívül jó ellenállást mutatott. A HTV-t a tervek szerint a japán H-2A rakétával bocsátják majd fel a Tanegashima Űrközpontból, 2007 novemberétől. Összesen 10 HTV megépítését tervezik, a tesztpéldány 2005-ben indulhat.
Boros-Oláh Mónika
Az egyezés persze csak a véletlen műve lehet. A japán teherűrhajó nevének rövidítése emlékeztet az európai teherűrhajó, az ATV nevére. Előbbi a H-2A Transfer Vehicle (H2A rakéta szállítójárműve, vagyis a H-2A hordozórakétával pályára állított teherűrhajó), utóbbi az Automated Transfer Vehicle (Önműködő Szállítójármű) rövidítése.
A HTV hátsó egysége a meghajtó modult, valamint a fő műszereket tartalmazza, ami például segít majd orbitális pályára állni. Itt találhatók a hajtóanyag- és oxigéntartályok, valamint a magasnyomású levegőtárolók, és az RCS (Reaction Controll System) berendezés. A középső rész az elektronikus egységeknek ad otthont, innen lehet irányítani az energiaellátást és a telekommunikációs adatátvitelt. A harmadik rész pedig az ellátmány szállítására hivatott, ide kerülnek azok a felszerelések, amiket a Nemzetközi Űrállomásra szállítanak majd. (A teherűrhajóra „használat urán” az űrállomáson felgyülemlett hulladékot pakolnák át, hogy azzal együtt, visszatéréskor elégjen a légkörben.)
Felmerülhet a kérdés, ha az ESA is tervez teherűrhajót, akkor mi szükség a HTV-re? Az európai űrhajó jövő év áprilisától repülhet Ariane-5 rakéta segítségével. A kérdésre nem könnyű válaszolni. Elvileg a nemzetközi űrállomás esetében történő együttműködés lényege az lenne, hogy ugyanazt ne építse meg két űrhivatal dupla költségen. Persze, a verseny mindenképp jót tesz a technikai fejlődésnek és úgy általában a gazdaságnak. Reméljük, a japán teherűrhajó esetében sem lesz másként…
A japán Hayabusa űrszonda által készített első felvételeken a Föld és égi kísérőnk, a Hold látható. Az űrszonda a tervek szerint 2005 nyarán éri el az Itokawa kisbolygót, hogy annak felszínéből mintát hozzon vissza a Földre.
