Az Akari jól működik

Nyilvánosságra hozták az Akari (felbocsátás előtti nevén ASTRO-F) japán infravörös csillagászati mesterséges hold első képeit.

Az Akari február 21-én startolt Japánból, majd két hét alatt érte el végső, 700 km felszín feletti magasságban húzódó, poláris napszinkron pályáját. A fedélzeti berendezések és csillagászati érzékelők tesztje során április 23-án készültek az itt bemutatott képek. Ezek igazolják, hogy az űreszköz rendben működik, s hamarosan megkezdheti tudományos programját.

A japán infravörös égtérképező program által most közzétett egyik felvételen az a látványos különbség érzékelhető, ami a korábbi (1983-ban indított) amerikai-brit-holland IRAS és a mostani új hold szögfelbontása és érzékenysége között van.

Egy csillagkeletkezési régió, az IC4954 jelű reflexiós köd képe az Akari közepes infravörös kamerájával (balra), illetve az előző és eddig egyetlen infravörös égtérképező műhold, a nyolcvanas években működött IRAS felvételén (jobbra). (Képek: JAXA, IRAS)

A másik képen az Akari által nyújtott mind a hat hullámhosszon láthatunk egy közeli galaxist.

A 12 millió fényévre levő M81 jelű spirális galaxis, ahogy az Akari „látta” az infravörös színképtartomány 6 különböző hullámhosszán, 3, 4, 7, 11, 15 és 24 mikrométeren (Képek: JAXA)

A 3 és 4 mikrométeres kép a a galaxis központi vidékén található csillagok sugárzásáról árulkodik. A következő két hulámhosszon jellemzően a csillagközi gáz anyagát láthatjuk. A leghosszabb infravörös hullámok (15 és 24 mikrométer) a portól származnak, amelyet a csillagkeletkezési vidékeken a fiatal, forró csillagok melegítenek fel. A gáz, a por, a fiatal csillagok mind a spirálkarokat rajzolják ki.

Kapcsolódó cikkek:
Újabb infravörös „csillagász” Föld körüli pályán
Infravörös csillagászat Magyarországon

Kapcsolódó linkek:
Az Akari első képei (JAXA)
Az Akari képeiről, az európai részvételről (ESA)