Hét japán űrhajós tizenkétszer repült az amerikai űrrepülőgépekkel. A nyolcadik Szojuzzal repült, hárman várnak. És a titokzatos tizenkettedik?
Az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) minden év júniusában Bécsben tartja nyolcnapos ülését. Mint mindig, számos résztvevő ország idén is úgynevezett technikai előadásban számol be űrtevékenysége legújabb eredményeiről. A Bizottság idén júniusi ülésén hangzott el Csiaki Mukai (Chiaki Mukai), az első japán űrhajósnő előadása, amelynek alapján mai cikkünkben a japán emberes űrrepülések 30 éves történetét tekintjük át.
A japán emberes űrrepülések története 1985-ben kezdődött, amikor a NASDA (a mai Japán Űrügynökség, a JAXA egyik jogelőd szervezete) kiválasztotta első három űrhajósjelöltjét: Mamoru Mohrit, Csiaki Mukait és Takao Doit. Közülük Mohri indulhatott először az űrbe (1992), ezzel ő lett az első „hivatásos” japán űrhajós. Doi hajtotta végre az első japán űrsétát (1997), majd Mukai volt az első japán nő a világűrben (1994). Közben az űrhajósok csapata tovább bővült, az amerikai űrrepülőgépek leállításáig hét japán űrhajós 12 alkalommal repült az űrrepülőgépekkel.
Japán korábbi és jelenlegi űrhajósainak csaknem teljes tablója. A COPUOS ülésén elhangzott előadásból vett kép „apró” hibája, hogy a felső sorban balról a harmadik űrhajós Szatosi Furukava.
Eközben jelentős, az emberes űrrepüléshez kapcsolódó fejlesztéseket is végeztek Japánban. Ennek köszönhetően 2008–2009-ben kapcsolhatták hozzá a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) a három részből álló Kibo (jelentése: remény) modult. 2009-ben indult első útjára az ISS-t kiszolgáló japán teherűrhajó, a HTV. Ugyanebben az évben három újabb űrhajósjelölttel bővült a japán csapat.
A japán Kibo modult 2008-ban kapcsolták az ISS-hez. A Kibo három részből áll, a Node-2 modulból jobbra kiálló, hengeres laboratóriumi egység, a „tetején elhelyezkedő, tömzsi, hengeres raktármodul és az előbbihez kapcsolódó külső platform alkotja. (Kép: JAXA)
A japán emberes űrprogram következő mérföldkövét az jelentette, amikor 2014-ben Koicsi Vakata (Koichi Wakata) lett az ISS első japán parancsnoka. Vakata a 38. számú legénység tagjaként 2013 végétől dolgozott az ISS-en, majd 2014 márciusában a 39. számú legénység parancsnoka lett. Időközben Szatosi Furukava (Satoshi Furukawa) volt az első olyan japán űrhajós, aki a Shuttle korszak lezárásakor (2011-ben, egy hónappal az Atlantis utolsó repülése előtt) jutott fel csaknem fél évre az ISS-re.
A japán űrhajózás mérföldkövei (bővebben lásd a cikkben).
A 2009-ben kiválasztott új jelöltek közül Kimija Jui (Kimiya Yui) repülhet először. Ha az ismert műszaki problémák miatt nem borult volna fel a Szojuzok menetrendje, akkor ő már május vége óta az ISS-en tartózkodna, így azonban várhatóan július végéig várakoznia kell. Két újonc társa, Norishige Kanai és Takuja Onisi (Takuya Onishi) 2016-tól kezdődően kerülhet sorra.
A következő japán űrhajós Kimija Jui (Kimiya Yui) lesz, aki a Szojuz indítások eltolódása miatt május 26. helyett – a legfrissebb hírek szerint – valamikor július 23-25. között, a Szojuz TMA–17M fedélzetén, az orosz Oleg Kononyenko és az amerikai Kjell Lindgren társaságában indulhat az űrbe.
A japán űrhajóscsapat jelenleg hétfős, mert négyen már visszavonultak: az első három űrhajósukon kívül a második japán űrhajósnő, Naoko Jamazaki (Naoko Yamazaki) sem tartozik már az aktív japán űrhajósok közé. Érdekesség, hogy négyük közül ketten is űrpolitikai pályát választottak. Doi 2009 óta az ENSZ Világűrirodában az űralkalmazásokért felelős részleg vezetője, Mukai pedig a JAXA nemzetközi részlegét erősíti. 2017-ben Mukai lesz a COPUOS Tudományos és Technikai Albizottságának elnöke, így abban az évben az Albizottság ülésén Doi és Mukai személyében két korábbi japán űrhajós ül majd egymás mellett a pulpituson.
A történet azonban – ellentétben Csiaki Mukai előadásával – akkor teljes, ha megemlítjük a tizenkettedik (sőt, ha pontosabbak akarunk lenni, akkor az első) japánt, aki az űrben járt. (Érdekes módon a JAXA hivatalosan tudomást sem vesz a létezéséről.) Tojohiro Akijamáról (Toyohiro Akiyama) van szó, aki a Tokyo Broadcasting System (TBS) újságírójaként a tévétársaság és a Szovjetunió közötti megállapodás értelmében 1989 nyarán kezdhette meg az űrhajóskiképzést, majd 1990 decemberében orosz társaival a Mir űrállomást látogatta meg, ahonnan több tudósítást is küldött. Akijama útja volt az első, kereskedelmi alapon finanszírozott űrrepülés, így mai fogalmaink szerint Akajimát űrturistának tekinthetjük. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy a hivatásos NASDA űrhajósokat megelőzve ő volt az első japán, aki feljutott a világűrbe. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Visszatért a Szojuz TMA-15M
ISS: japán a parancsnok, hárman visszatértek
Elindult a Szojuz TMA-11M
Japán is új űrhajósokat keres
Szojuz TMA-02M
Kibo kinyitva, vécé megjavítva
Úton a „japán” Discovery
Feltöltve „Reménnyel”
Az ENSZ Világűrbizottsága
A COPUOS 2015. júniusi ülésszaka
Előadás az ENSZ ülésszakon – Japán (pdf)
A Japan Times interjúja Tojohiro Akijamával
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a nagyszabású Hayabusa-2 szondáról, hanem egy vele együtt indított másikról van szó.
