Havi sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térség országainak űrtevékenységével kapcsolatos információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
A 2021. októberi második részben japán, tajvani és szaúd-arábiai híreket olvashatnak.
Japán
Egy október 6-i bejelentés szerint a soron következő japán rakétaszondás kísérletre a norvégiai Andøya Space Center területén kerülhet sor, november 3–16. között. Ebben az időszakban startolhat a Japán Űrügynökség SS-520-3 jelű szuborbitális, szilárd hajtóanyagú rakétája. (Az első indítási ablak november 3-án 6 és 10 óra között volt, magyar idő szerint.) A rakéta orrában lévő eszközök a Föld plazmakörnyezetét fogják vizsgálni. Ehhez az elektronokat, ionokat és az elektromágneses mezőt megfigyelő eszközökkel látják el az SS-520-ast, miközben a sarki fényt a Földről kamerákkal és radarokkal is megfigyelik.
Az SS-520 egy kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta, mely 140 kg rakományt juttathat 800 km-es magasságba, és az ISAS 1998 óta használja. Képünkön az ISAS rakétaszondáinak fejlődése látható.
A rakétán a tudományos kísérleti eszközökön kívül ezúttal egy kisméretű, kísérleti harmadik fokozatot is elhelyeznek, mely egy jövőbeni „miniműhold-indító jármű” (?) fejlesztéséhez szükséges.
A JAXA október 12-én hivatalosan is bejelentette azt, amit nem hivatalosan már sejteni lehetett: Vakata Koicsi (Koichi Wakata) japán űrhajós soron következő (immár ötödik) űrrepülésére 2022 őszén kerülhet sor, a SpaceX Crew Dragon ötödik személyzetcserés (szolgálatszerű) ISS-repülésén.
(Kép: NASDA)
Amennyiben így lesz, Vakata lesz a japán asztronauták közül a rekorder a startok számát tekintve, sőt három éven keresztül minden évben lesz egy-egy japán az ISS-en. (2020: Nogucsi Szoicsi, 2021: Hoside Akihiko és 2022: Vakata.) Vakata Koicsi háromszor repült Shuttle-lel (1996, 2000 és 2009), egyszer pedig Szojuzzal (2013).
Szintén decemberben, Tanegasimából egy japán H-2A rakéta 204-es konfigurációja állíthatja pályára az Inmarsat távközlési szervezet Inmarsat-6-F1 műholdját, melyen L- és Ka-sávú transzponderek találhatók.
Szaúd-Arábia
Október 26-án jelentették be, hogy a szaúdi NEOM Tech & Digital Holding Company mintegy 200 millió dollárt fektet be egy vegyesvállalatba, melyet a OneWeb-bel közösen hoz létre. Az új vegyesvállalat Szaúd-Arábiában és a környező (közel-keleti) térségben kívánja biztosítani a szolgáltatást és üzemeltetést. A fenti összeg két tételből áll össze. 170 millió dollárt fordít a NEOM arra, hogy 7 éves időtartamra műholdas kapacitást vásároljon. 30 milliót pedig arra szánnak, hogy a vegyesvállalat viszonteladói szolgáltatásokat nyújtson a régióban.
Mint ismeretes, a OneWeb egy 1200 km-es magasságban keringő távközlésiműhold-sereget épít ki, mely 648 műholdat fog tartalmazni. Az talán kevésbe ismert, hogy Szaúd-Arábiában a OneWeb jelenleg az egyetlen megakonstelláció, amely licensszel rendelkezik, míg pl. a SpaceX Starlink (még?) nem! A OneWeb engedélyét a helyi Távközlési és Informatikai Minisztérium még 2017-ben adta ki.
Tajvan
Egy október 7-i szöuli sajtóhír szerint a tajvani TiSPACE már decemberben kísérletet tesz arra, hogy ismét kipróbálja Hapith-1 nevű szuborbitális rakétáját. A kisméretű hordozórakétával végzett szeptemberi teszt kudarccal végződött, de a hiba ismert, és kijavítása a tartalék rakétapéldányon folyamatban van.
A kis ázsiai szigetország egyedüli hordozórakéta-építő cégeként a TiSPACE egy maximum 300 kg-os rakomány napszinkron pályára állítására alkalmas, háromlépcsős rakétát kíván építeni Hapith-5 néven. Szeptember 16-án ennek a rakétának az előfutárát – a kétfokozatú Hapith-1-et – tesztelték, ám az nem sokkal a startasztalról történt felemelkedés után lángba borult.
A Hapith-1 első fokozatában négy, második fokozatában egy szilárd hajtóanyagú egység üzemel. Mind az öt rakéta azonos: butadin-sztirolt (egyfajta „szintetikus gumit”) éget dinitrogén-oxiddal (N2O). A Hapith-5 ugyanezeket a szilárd tölteteket használná. A 20 m magas és 220 cm legnagyobb átmérőjű rakéta három fokozatában 5, 4, illetve 1 ilyen rakétahajtómű üzemelne.
A TiSPACE vállalat alapítója egy „Mr. Chen”-ként emlegetett, egykori NASA MSFC vendégkutató, aki nem csak az indításokat, de a fejlesztések után a teljes rakétagyártást Ausztráliában akarja végezni. Amennyiben a Hapith-1 decemberi tesztje rendben lesz, és a Hapith-5 fejlesztése is a tervek szerint halad, ez utóbbi első repülésére akár már egy év múlva sor kerülhet. Kapcsolódó cikkek:
E sorok írásakor úgy tűnik, hogy decemberben indulhat Kazahsztánból a Szojuz MSZ-20, fedélzetén három űrhajóssal. A „profikat” az orosz parancsnok-pilóta Alekszandr Miszurkin, míg az „amatőröket” Maezava Juszaku és Hirano Jozo japán űrturisták képviselik. A 45 éves Maezava a Forbes szerint a 30. leggazdagabb japán állampolgár. A Szojuz-2.1a rakétával az ISS-hez startoló legénység repülését 12 naposra tervezik.
Ázsiai mozaik – 2021. május (1. rész)
Űrturistajegy, közvetlenül a „termelőtől”
OneWeb: a legkisebb földi terminál
Konkurens műholdseregek
Ázsiai mozaik – 2021. október (1. rész)
Egy bő évtized után Japánban sort kerítettek az ország GPS-t kiegészítő saját navigációs műholdrendszere első képviselőjének lecserélésére. Jön még több is.
