Ázsiai mozaik – 2023. július (2. rész)

E havi sorozatunk befejező részében rakétákról és kooperációkról lesz szó.

Rakéták

Az Indiai Űrkutatási Sezrvezet (ISRO) legújabb fél-kriogén (semi-cryogenic) hajtóművének első hot fire tesztje nem tartott sokáig. A Mahendragiriben található ISRO Propulsion Complex-ben, amikor július 1-jén a mindössze 4,5 másodpercre tereveztt „hajtóműjáratást” már a 2. másodpercben meg kellett szakítani. A teszt célja a rendszer legkritikusabb elemeinek (gázgenerátor, turbószivattyúk, vezérlő rendszerek, stb.) vizsgálata volt a gyújtási, forrógáz-előállítási és felpörgetési fázisokban. A 2. másodpercben azonban váratlanul és drasztikusan felugrott a turbinában lévő nyomás, miközben jelentősen leesett a turbina sebessége. A jelenség hatására a kísérletet azonnal leállították, és megkezdték az okok keresését. A fél-kriogén vagy részben kriogén hajtóműben az üzemanyag nem folyékony hidrogén, hanem kerozin, miközben az oxidáló anyag folyékony oxigén (LOX).

Július 14-én egy hot fire teszt során a JAXA japán űrügynökség fejlesztés alatt álló Epsilon-S szilárd hajtóanyagú, könnyű rakétája mintegy 50 másodperccel a gyújtás után felrobbant. Személyi serülés nem történt, de a nosirói (Noshiro, Akita tartomány) fékpadban és annak környékén komoly a pusztítás.

(Videó: Hindustan Times / YouTube)

Mint emlékezetes, az Epsilon rakéta továbbfejlesztésével született Epsilon-S rakéta tavaly októberi startja kudarccal végződött, ráadásul idén márciusban a következő generációs H3 nehézrakéta startja is katasztrófával járt. A két eset együtt jelentősen visszaveti az ázsiai ország több űrküldetését.

Ahogy arról akkor be is számoltunk, a Tienlung-2 (TL-2, Tianlong-2, Égi Sárkány-2) típusú rakétájának áprilisi sikeres indításával a kínai Space Pioneer vált az első és jelenleg is egyedüli vállalattá, amely a Föld körüli pályát folyékony metán hajtóanyagú rakétával érte el. A kerozint égető TL-2 (képünkön) magassága közel 33 méter és 2 tonnás műholdat állíthat alacsony Föld körüli páláyra (LEO), vagy 1,5 tonnás eszközt 500 km magas napszinkron pályára.

A vállalat itt természetesen nem áll meg. A Space Pioneer alapítója és elnöke a China Daily című lapnak a közelmúltban elmondta, hogy 2024-ben szeretnék kipróbálni legújabb, TL-3 nevű rakétájukat, melyet 2021 óta fejlesztenek. Az elképzelések szerint Csiucsüanból (Jiuquan) startolhatna a rakéta, és ha minden a tervek szerint halad, akkor még ugyanabban az évben két további repülésre kerülne sor. 2025-ben már akár tucatnyi starttal számolnak. Az igen ambiciózus tervhez igen impresszív hordozóeszköz is tartozik, hisz a TL-3 magassága 71 méter, legnagyobb átmérője 3,8 méter, starttömege 590 t, míg tolóereje az induláskor 770 tonna lenne. A rakéta LEO pályára 17 tonna, míg 500 km magas napszinkron pályára 14 tonna össztömegben indíthatna műholdakat. (Összehasonlításképp, a kínai Sencsou űrhajók tömege 8 t, míg egy-egy kínai űrállomásmodul tömege 20 tonna feletti.) Az „alap” TL-3 továbbfejlesztésén is gondolkodnak. Az elképzelések szerint a TL-3H két oldalsó gyorsítórakétával rendelkezne, és központi egységét is megnyújtanák. Az így 88 méter magas hordozóeszköz 68 tonnás eszközt állíthatna LEO, míg 42 tonnásat napszinkron pályára.

Július 15-én a nyugat-ausztráliai Green Head közelében lévő Jurien Bay óceáni strandon a sétálók egy odasodródott furcsa, hordószerű tárgyat találtak. A Perth-től mintegy 250 km-re lévő partszakaszon fellelt, rozsdás, mintegy 2 méter magas és sok kábelt is tartalmazó objektumról a helyiek azonnal feltételzték, hogy vagy valami „titkos katonai eszköz”, vagy a nyomtalanul eltűnt MH370-es maláj utasszállító repülőgép egy darabja. Az eszközről azonban az Ausztrál Űrügynökség (Australian Space Agency) szakemberei hamar megállapították, hogy az egy indiai PSLV hordozórakéta 3. fokozatának egy el nem égett darabja, melyet az ország vissza fog szolgáltatni az ISRO-nak.

Kooperációk

Az amerikai Voyager Space jelenleg a Lockheed Martinnal és az Airbusszal fejleszti a Starlab nevű űrállomás koncepcióját. Ez egyike annak a három javaslatnak, mely versenyben van az ISS leállítása utáni amerikai űrállomás-építési pályázatban. Ugyanakkor a Voyager Space „kisebb léptékekben” is gondolkodik. Július 7-én az ISRO indiai űrügynökséggel írtak alá szándéknyilatkozatot (MoU) arról, hogy az amerikai cég számára az ISRO a PSLV és a GSLV rakétákkal is indítana kisműholdakat. A Voyager Space egyébként már két alkalommal is szervezett ilyen lehetőséget a műholdakat építő ügyfelei számára PSLV rakétákra, ám most az irányt erősítik és kiegészítik a jelenlegi legnagyobb indiai rakétával. Talán ennél is meglepőbb, hogy három nappal később a két szervezet már arról írt alá szerződést, hogy az amerikai vállalat által „kiközvetített” kísérleti berendezéseket – és egyszer talán majd űrturistákat is (!) – szállítanának az indiai Gaganyaan űrhajók. Ez a hír nem csak azért meglepő, mert a Gaganyaan – melynek első személyzetes repülését jelenleg már 2025-re számolja az ISRO – még automatikus üzemmódban sem repült, hanem azért is, mert ez a Voyager első, „nem amerikai” űrhajóra vonatkozó ilyen típusú szerződése.

A szaúdi űr(kutatási) bizottság (SSC, Saudi Space Commission, mely gyakorlatilag az ország űrügynöksége) több tagja júliusban látogatást tett Kínában, ahol a lehetséges együttműködésekről tárgyaltak. Az SSC képviselői többek között tárgyaltak az Aerospace Science and Technology Corporation, a MinoSpace, a Galactic Energy, a CETC és az i-Space képviselőivel. (Mint emlékezetes eddig három szaúdi űrhajós is járt a világűrben. Közülük az első – a királyi család tagja – még egy Space Shuttle fedélzetén, míg legutóbb egy-egy férfi és nő, akik egy Crew Dragonnal jutottak el az ISS-re a 10 naposnál kicsit rövidebb Axiom Mission-2 keretében.)

A dél koreai Hanwha Systems – a OneWeb egyik jelentős befektetője – saját alacsony pályás (LEO) távközlési műholdkonstelláció létrehozását tervezi. Ehhez – egy július 11-i bejelentésük szerint – meg is kapták országuk Tudományos Minisztériumának és Távközlési Hatóságának engedélyeit. A vállalat, mely a dél koreai Hanwha csoport haditechnikai vállalkozása, jelenleg semmilyen kommunikációs hálózattal nem rendelkezik. Ugyanakkor ez gyorsan meg fog változni, hisz épp emiatt fektettek be 300 millió dollárt még 2021 augusztusában a brit OneWeb-be. Már akkor jelezték, hogy a hosszú távú cél a 2000 műholdból álló hálózat kialakítása. Az elsődleges megrendelők a személyszállító repülőgépek, illetve a teherszállító légi és tengeri drónok adatátvitelét biztosító cégek lennének.

Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2023. július (1. rész)
Elveszett Epsilon
H3: kudarcot vallott az új japán rakéta
Csucsüe-2: sikeres második próbálkozás